“Még előttem a félút, de már így is jól látható a lebegés, mellyel átvészelni igyekszem a polgári egzisztenciát…” Büky Anna Éjszaka történt című könyvét szeptember 24.-én 18.30-kor mutatják be a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközösség központjában, BP. Kék golyó utca 17. Itta Származás címűrészletet olvashatjátok a könyvből.
Anyai ágon származási helyem a láthatatlan birodalma, úgyis mondhatnám, az éjszakából érkeztem. Otthonomnak leginkább a végtelen némaságot érzem, a sötétség valóságát, az éjszakai álmok igazságát, a démoni csendet, a tér és idő nélküli, csalhatatlan metafizikát, melyből szikra pattan. Beilleszkedni képtelen éntelen énem az igazság bukott bajnoka. Angyal lennék én is Angyalfalváról, ha nem tudnám biztosan, hogy nincsen ébredés, csak ha az én megszűnik. Az első gyomorkorgás kibillent a valóságból, s esélyem sincsen ebben az izzadságszagú körforgásban, hogy megvalósítsam emberi mivoltom lényegét, míg le nem rágcsálják rólam a kukacok az utolsó maradék húsdarabkát is. A kettősség feloldhatatlan, a származás alapállapot, a létezésem alapállás. „Ezzel kezdjél valamit, s köszönd meg Atyádnak a talentumot!” Még előttem a félút, de már így is jól látható a lebegés, mellyel átvészelni igyekszem a polgári egzisztenciát, hogy szelíd mosoly mögé bújva úgy tegyek, mint aki ott van, de valójában sehol. Némelykor használhatóvá lettem, s hasznosnak talán mondható, de leginkább a semmirekellők igaz táborát gyarapítottam. Érdekes dolog a jelenlét, mely, ha nem megkerülhető, márpedig nem az, mert itt van és most, akkor csak meghalni lehet belé. A megrendült némaság alternatívája a hangzatos aktivitás. Ez utóbbit gyakorlom szüntelen az átöröklés súlya alatti szorongattatásban. Valójában permanens válságban vagyok, és ezt az ide-oda billegést a vékony kis szálon, melyet életnek neveznek, csak hihetetlen erőfeszítés árán vagyok képes tartani a minden pillanatban bekövetkezhető zuhanás biztos tudatával. Míg a remény esélye a kozmikus tudás, hogy az én megszűnik, életem biztos tudása a zuhanás esélye.
Előttem a félút: az újrakezdés örömével vagy végtelen fájdalmával, a tudás birtokában felismerve a felelősséget, mely mégiscsak odaköt végérvényesen, ahová tartozom, mert nincsen is más, csak az öröklét, mely utamat kijelöli. Minden egy.
Tartalmi összegzés:
Egy sokévszázados múltra visszatekintő, egykor gazdag földbirtokos magyar nemesi família letűnt világa, széthullásának huszadik századi története elevenedik meg e bátor könyv lapjain.
Családregény, ha tetszik, noha nem szélesen hömpölygő elbeszélés. Inkább két női hangra írott lírai dialógus: mintha nagymama és unokája személyes naplójegyzetei feleselnének egymásnak. A generációk közötti különös párbeszédben kelnek életre az Angyalffyak családi legendáriumának színes figurái. Ám a sok-sok megnyerő vagy bizarr alak és nagy kedvvel elbeszélt mulatságos eseménytöredék fölidézése közben a családi múlt és a nemzeti történelem öncsalásokkal és elhallgatásokkal kísért szörnyű traumái sejlenek fel – s a főhősök reménytelennek tűnő küzdelme azért, hogy virtuális párbeszédük magányában megbirkózzanak velük és mentsék, ami és aki e nehéz múltból még menthető maradt. Bátor könyv, mert szerzője mindezt aligha meríthette pusztán költői fantáziájából: a fölvillantott családtörténet súlyos igazságaiért dikciójának személyessége szavatol.
{jcomments on}
