Mexikóban él egy kis népcsoport, a nevük szeri, a nyelvet már csak talán ezren beszélik. Van egy mondásuk: „Mindenkiben van egy virág, és abban egy szó rejtezik.” Az Etnofaun 2012. évi lemezéről Kémeri Attila írt kritikát.
Már megint elfogult leszek, vagyok, vállalva. Ágoston Béla zenekarai a kezdetektől elbűvölnek bennünket.
„Bagpipe, Carpathian Horn, Hungarian rap, Beatbox, Folksongs covered dancing hip-jazz-beat elements” – írják a myspace.com címen.
Az Etnofaun, úgy érzem, maga az élet: az utazás, a szerelem, a kedvesség, a dallamos futás diadala. Csupa Közép-Európa, a világ zenéje. Élet.
A bikavér, a bojzafa, erdei diszkó, nád jancsi balladája… És a kedvencünk, a jegyes az ötödik track-en. És így tovább.
Bocskor Bíborka hangja, ahogy a magyart és románt nyomja, néha belénk simul, máskor belénk üt, s mindig a legjobb pillanatban. Magyar népdalok meghökkentő, olvasata – hallazata – táncos-szeretős szerelése.
Mexikóban él egy kis népcsoport, a nevük szeri, a nyelvet már csak talán ezren beszélik. Van egy mondásuk: „Mindenkiben van egy virág, és abban egy szó rejtezik.”
Etnofaunék szerintem megsúgják, odatolják – mintegy puskát az iskolában – merre, hogyan keressük azt a szót.
A Másikban.
Ágoston Béla – ének, brácsa, duda, szaxofon, steel drum, havasi kürt, dorombének
Bocskor Bíborka – ének
Sándor Tamás – kanna, ütők, rap (Hypernomád)
Mizsei Zoltán – billentyűs hangszerek, ének
Kiss Gábor – ének, dob
Resch Béla – bőgő, basszusgitár
Etnofaun. S*10 Records 2012
{jcomments on}
