Kecskemét belvárosában vagyunk, a Kápolna utca 11-ben, néhány száz lépésre a központ forgalmától, mégis teljes csöndben. (Zelei Miklós riportja)
Fényes fémládák, megcímezve Új-Zélandba, Lettországba, Angliába… Nagy ládák. Beléjük kell férnie azoknak a kerámiáknak, amelyeket a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nemzetközi Kerámia Stúdiójában több hónapon át dolgozó keramikusok készítenek.
Legszívesebben a szinergiák házának nevezném az intézményt. Egy kicsit tudákos, de pontosan kifejezi a tartalmat: a Forrás Kiadó, a Nemzetközi Kerámia Stúdió és a Zománcművészeti Alkotóműhely 2012. január 1. óta Kecskemét város gazdasági társaságaként, Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. elnevezéssel egy intézményi keretben működik, dolgozik, tervezi a jövőt – és él a kölcsönhatásokból születő lehetőségek előnyeivel. A tétje ennek a történetnek, a korábban negyven éve külön dolgozó szellemi-művészeti műhelyek közös megőrzésének talán éppen ez, tudnak-e hatni egymásra, tudnak-e közösen élni a rendelkezésükre álló terekkel. A kft. ügyvezető igazgatója Füzi László bölcsészdoktor, irodalomtörténész, egyetemi oktató, esszékötetek szerzője; a Forrás főszerkesztőjeként irodalmi nemzedékek gondozója és ápolója. Most is szerkeszti a Forrást, s kollégáival, a két stúdió vezetőjével, Szegedi Zsolttal, Gyergyádesz Lászlóval, s mindenkivel, aki ebben társa akar lenni, megőrzi és ápolja a lap és a stúdiók hagyományait, miközben keresi a közös lehetőségeket.
Bejárást tartunk a hatalmas objektumban. Közben faggatom a főnököt:
– Miből élnek?
– Költségvetésünknek mintegy a felét Kecskemét városa biztosítja – mondja Füzi László. – A többit saját bevételeinkből és pályázatokból kell biztosítani.
– Igen, például egy keramikus megrendelést kap, hogy egy iskola falára készítsen el harminc négyzetméter kerámiát. A mi műhelyeink valamelyikében csinálja meg, nálunk égeti ki, s mindezért fizet. Ahogyan fizetett már korábban is, amikor a Kerámia Stúdió még önmagában létezett. És természetesen pályázunk is, s így tovább, ahogy azt mindenki más is teszi.
Az udvaron új, fatüzeléses kemence magasodik, tavasszal építette egy japán mester. Az egyik műhelyben egy fiatal angol nő dolgozik, a másikban egy őrségi fazekas korongozik. Arrébb egy hosszú, széles asztalon frissen kiégetett porcelán tárgyak.
Ez így mindösszesen: kultúrdiplomácia, népi diplomácia, országimázs és városmarketing…
Valamint kultúrateremtés, erről nem szabad elfeledkezni.
A kiállítóterem külső bejárata a Kápolna utca 13-ból nyílik. Most épp tűzzománckiállítás van. A kiállításhoz vezető belső térben két szép üvegvitrinben kemenceszellemek álldogálnak. Apró, kecses, jelképes tárgyak, amelyeket a keramikusok azért készítettek, hogy a kemencébe téve vigyázzanak majd az égetésre: angyalka, kereszt, manó, elefánt…
A földszinten is van még tér, amelyben kiállítást lehet rendezni, irodalmi vagy zenei estet. Az emeleten konferencia-terem, az udvaron áprilisban a Katona József Gimnázium színjátszói adtak elő részleteteket Háy János–Lovasi András A kéz című színdarabjából, a szerzőpáros részvételével. A darab a Forrás áprilisi számában jelent meg.
– Nyitottá szeretnénk tenni a házat úgy, hogy az itt lakó és dolgozó művészeket eközben ne zavarjuk – mondja Füzi László. – Kiállítással és más rendezvényekkel kapcsolatos terveket, már ha a pályázatok kiírói mást nem kérnek tőlünk, a jövőben csak félévre készítünk, nyitottak akarunk maradni az új történésekre. A műhelyek közötti együttműködést is szeretnénk erősíteni. A Forrás novemberi számában éppen a kerámiaszellemekről közlünk írást, s jó pár képet. Minden óvatosságunk ellenére látjuk már a jövő évi első kiállításainkat is, miközben a három műhely is egyre jobban összecsiszolódhat, éppen egymás munkájának a megismerésével.
Nézze meg a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. honlapját!
http://www.muveszetimuhelyek.org/
{jcomments on}
