Szépen kirámolja a saját lakását meg kocsiját, mert az a legtisztább munka. Az „ellopott holmit” meg eladja a handlénak, majd kifizetteti a biztosítóval is. (Nógrádi Gábor Hogyan lehetünk milliárdosok? című sorozata)
A meggazdagodáshoz vezető legújabb holtbiztos módszeremhez először arra van szükség, hogy biztosítva legyen a kedves olvasó háza vagy lakása. Másodszor pedig arra, hogy oda betörjenek.
Ne tessék már ijedezni kezitcsókolom! Ha én azt mondom, hogy jó, ha betörnek, akkor a kedves olvasó tutira tudhatja, hogy ki nevet a végén.
Most szakemberek vagyunk vagy Duma Dani?!
Tudom, mit beszélek.
Na!… Mit is akartam mondani? Ja, igen! Szóval betörnek és elvisznek, mondjuk, százezer forint értékű tárgyat. Semmi baj! Csak ne ijedezzünk! Hideg fejjel, mint Mata Hari az ágyban, beszerzünk néhány valódi számlát szuperdrága elektronikai cikkekről. Rokonságtól vagy baksisért boltból, ugyan mindegy.
No, most: amikor jön a rendőrség, hogy felmérje a kárt, remegő kézzel kihajtogatjuk a számlákat, és könnyeinket nyeldekelve elmondjuk, hogy volt egy HI-FI tornyunk háromszázezerért, egy videokameránk kétszázezerért és egy IBM szuperkomputerünk (ezt meg kell tanulni legalább kimondani) félmillióért. Fontos szabály: vallomás közben ki kell zárni a gyereket a szobából, különben képes megkérdezni az agyalágyult, hogy mért nevezzük a dédnagyitól örökölt használhatatlan rádiónkat HI-FI toronynak, a gyerekkori fényképezőgépünket videokamerának, és a kalkulátorunkat IBM komputernek.
Ugyanezt a módszert alkalmazzuk, ha feltörik a kocsinkat és elviszik belőle a kis recsegő csecsebecsét, amit egykor rádiónak vettünk a néhai Karl Marx Stadt-ban, nyugodjon békében! Esküdjünk meg a nagynénikénk életére, akit hároméves korában elvitt a diftéria, hogy egy digitális, napenergiával működő, compact-disc-kel felszerelt és nyolc nyelven himnuszt éneklő audiovizuális izénk volt, amit a NASA kifejezetten a mi Suzukink számára fejlesztett ki.
Ezenkívül ragaszkodjunk hozzá, hogy éppen New York-ba indultunk volna családostól, és a kocsiban volt két bőröndben az összes ruhánk, meg a 24 személyes arany étkészlet a nagyi brilljeivel együtt, amelyeket szintén elvittek, most jut eszünkbe.
Persze, ha igazán profi a kedves olvasó, akkor nem várja meg, amíg azok a nyavalyás lusta bűnözők meg gépkocsi tolvajok eljutnak a betörésig. Szépen kirámolja a saját lakását meg kocsiját, mert az a legtisztább munka. Az „ellopott holmit” meg eladja a handlénak, majd kifizetteti a biztosítóval is. Kétszeres ész, kétszeres pénz!
Kicsike baj momentán akkor lehet, ha valamelyik vagyontárgyát, amelyet bediktált a rendőrnek, megtalálják az ócskapiacon valakinél, aki felismeri Önben az eladót. Vagy lefülelik a bandát, aki felnyomta az ajtót, és kiderül, hogy a HI-FI-re nem az volt írva, hogy Pioneer, hanem az, hogy Supraphon. Akkor el kell sétálni a hatósághoz, esetleg ott is kell maradni kis ideig, amit nagyon sajnálnék, mert még van egy két betonbiztos ötletem a kedves olvasó számára, hogy megmilliárdosodjon, ha kedve van, és ideje engedi.
{jcomments on}
