Archív

IR(T)ÁS és Kortárs

gaborjk hevesi kukorelly

Második alkalommal rendeztemeg a Szépírók Társaságaaz IR(T)ÁS nyári írótábort, ami július 30-tól augusztus 5-ig tartott. Mácsadi Orsolya tudósítása.

Mondjon bárki bármit, de egy önfeledt beszélgetés a tábortűznél Tóth Krisztinával, Szabó T. Annával és Dragomán Györggyel, zsíroskenyér-evés Egressy Zoltánnal, poénkodás Esterházy Péterrel egy irodalomszerető fiatal számára nem hogy egy hétre, de egy nyárra is elegendő élményt nyújt. De ez még korántsem volt minden. Tagadhatatlanul színes program várt minket idén is az IR(T)ÁS, azaz a Szépírók Társasága kortárs irodalmi alkotótáborában.

vidm hallgatsgÉs hová is kell menni pontosan?- jött a kérdés apukám szájából úton a táborhoz, mikor már a dombról lefelé harmadszor integettünk a várnak.– Hát Visegrádra, a Mogyoróhegyi Erdei Iskolába. Koordináták hiányában el is jutni oda persze már nehezebb volt, el van ez rejtve rendesen, ezt már a többi táborlakó is igenelte az első találkozás után, bőröndök cipelése közben fel a faházakig. Megismerkedtünk mentorainkkal, Szabó Tibor Benjáminnal, Csapody Kingával és Babiczky Tiborral, az ő vezetésükkel szemináriumi csoportokat alakítottunk, és rögtön dolgozni kezdtünk a szövegprodukciós feladatokon. Szusszanni, és az új élményeket feldolgozni nem nagyon maradt időnk, este hét órára már Tóth Krisztinát vártuk, aki a programlap szerint majd beavat minket, a „hogy lesz Pixeles?”- rejtélyébe. Csalódás e téren nem ért minket, sőt, megismertük az írónő rendkívül közvetlen oldalát is. Ő a beszélgetés zárásaként felolvasott verseiből, de minket is szívesen, türelmesen végighallgatott, amikor már felbátorodva éreztük magunkat arra, hogy megosszunk vele egy apró részletet saját írásainkból. Megkockáztatom, a hét egyik legnagyobb élménye volt mindannyiunk számára Tóth Krisztinától egy kritikát, egy tanácsot, egy dicséretet kapni.

egressy zoltnMásnap délelőtt Géczi János adott elő az esszéről és osztotta meg velünk annak minden csínját. Néha kérdezett, akkor mi is válaszoltunk, és közben új ismeretekkel gazdagodtunk a műfajt illetően. Délután nekikezdtünk a második szemináriumnak. Csoportunkban téma a karakterrajz, a feladat izgalmas, hát lelkesen írni kezdtünk. Eljött az este, ahol viccesen a Fehér király Tatok- tatokozott. Dragomán György és Szabó T. Anna beszéltek nekünk őszintén minden alkotást érintő kérdésről, nehézségről, és hogy a verset hallani kell.

Szerdán Kolosi Tamást, a Líra Könyv Zrt. Elnökét hallgattuk a könyvkiadásról, hogy mit és hogyan érdemes kiadni, mik a kilátásai egy fiatal pályakezdő írónak, mire számíthat, ha elhatározza, hogy publikálni szeretne. Este Egressy Zoltánt már nem sóskával és sültkrumplival vártuk, persze ő emiatt egyáltalán nem volt csalódott. Életében egyszer megkapta, mondta, de akkor meg is járta vele. Zöld pólóban érkezett, „I’m lost”- felirattal, de mi nála is biztosak voltunk abban, hogy közöttünk megtalálta önmagát. Közben besötétedett, belobbant a tábortűz, és együtt, egymás után kezdtük enni a zsíroskenyereket.

Csütörtökön egyik mentorunk, Babiczky Tibi adott elő a krimiről, és igaza volt annak, aki azt mondta, hogy Tibi előadásában a krimi új fogalmat nyer. Aztán a tábor udvarára begurult egy Audi, kiszállt belőle Matyi Dezső és lánya, az Alexandra boltok névadója, maga Alexandra. Meséltek a kezdetekről, a könyvkereskedelemről, igazi sikersztori az övék. Még ezen a napon megtudtuk, ki is az a híres Csokonai Lili, hogy mennyire jó humora van Esterházy Péternek, olyannyira, hogy arcunk lassan már görcsöt kapott a sok mosolygástól.

kemny istvn felolvasHát igen, a hétvége sem maradt eseménymentesen. Pénteken nyolc körül, hátizsákkal a vállán, rugódzó léptekkel betoppant Kemény István. Talán az elején még kicsit mereven, később viszont könnyedén vette még a szó szerint Kemény- poénokat is. Másnap velünk is reggelizett, és búcsúzáskor azt mondta, idézem,:”Ez tök jó volt!”. De kis csapatunk nem maradt sokáig kortárs nélkül. Kukorelly Endre már jóval „fellépése” előtt, délben megérkezett és csendesen pusztítani kezdte mellettünk ebédjét a mentorasztalnál, de aztán délután nem kertelt, grabancánál megragadta a szót, nekünk pedig tollat és ceruzát adott a jegyzeteléshez. Verseiből kész verzió soha nincs, mondta, a pontatlan szavak „olvadt sajtként” mindig előtűnnek a szövegből, így csakis a gépében lévő aktuális változat az érvényes.

Endre maradt zsűrizni a gálán, a hét zárása volt ez, ahol a tábortűz mellett felolvastuk az itt készült kis irományainkat. Hozzá csatlakozott Hevesi Judit költő és Gaborják Ádám a JAK-tól, így végre együtt volt a kritikus hármas, elkezdődött a „vers-eny”, na persze nem durván. Hallgatás közben senkinek nem lankadt a figyelme, nem kritizált, a zsűri is csak tanácsokat osztott, javasolt. Az este végül remek befejezésnek örvendett, mentoraink meglepetéseként még gazdára talált pár kötet a JAK és Magvető Kiadótól. Utána még hajnalig beszélgettünk, de mikor favágók híján a tűz kialudt, mi is felkerekedtünk.

mácsadi orsolyaVasárnap délelőtt még utoljára Csapody Kinga mesélt a Gyermekirodalmi tendenciákról, trendekről. Általa kitekintést nyertünk a gyermekkönyv-írókat éppen foglalkoztató témákra, megtudtuk, hogy hányadik helyen áll itthon a toplistán a Túl a Maszat-hegyen, és hogy Clode-ot sajnálatos módon miért nem inkább Zsöminek hívják.

Lassan viszont indulni kellett, már várt minket a busz, a vonat, az autó. De mi nem csüggedtünk. Örültünk az itt kapott sok jó tanácsnak, az új kapcsolatoknak, és annak, hogy az irodalom ismét közösségi élménnyé vált.

Fotók: Szabó Tibor Benjámin és Csapody Kinga

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top