A kertalji gazda, Kurt. Esténként tőle hozzuk a frissen fejt demetertejet. Demetertej, szép szó. (Adamik LajosLila gőz blogja)
A gőz elszáll, az írás megmarad. Elröpülnek hónapok, és nem marad utánuk semmi. Ettél, ittál, hugyoztál. A függöny hajlatán tétova ízeltlábú tapogatja csápjaival az utat. De ez már megint új helyzet, Looren. Jöttek-mentek lúdvércek, sós heringek, machával érlelt libamájak. Elment Hilde és Niko. Szerencsére csak Freiburgig, az mégsem a világ vége. Megjött Günter, vagy inkább csak átruccant Havannából válni. Odalett egy fél élet, valaki elvitte magával. Hiába tanúskodtunk hát, midőn egybekeltek. Pedig abban a faluban tanítóskodott az ifjú Wittgenstein. Nehezen bírt a sok rossz kölyökkel, időnként a hajukat cibálta. A kosdi kertben birka pörkölődött bográcsban, arra járt Tarr Béla, a csontot is leszopogatta.
Most meg ez a Looren. Kislak a nagy Zürichi-tó mentében. L-alakú épület, két szinten tíz szoba, tágas könyvtár kandallóval, konyha, miegymás. Aktuális lakótársak: Zimbabwéből Norvégiába emigrált költőkirály, vodka-szakértő moszkvai társa – „Öttó-vodka”, ez megvan, drága szesztársak? -, az ír, aki fordítva ír, 1 Goethe-rajongó innen Brazíliából, zsenge bécsi vér meg még ez-az. Elmentek ők is, Kinga és Péter, de máris leszögezhető, hogy fő hozadék voltak, oder. Jóleső közvetlenség, empátia, alapokra-kérdezés, szolíd (ön)irónia.
Aztán itt is: pörkölt. A mienk meg a bécsi Gulasch. Utóbbiban majoránna, fehérbor, ecet, sűrített paradicsom. Savanykás felhang. Titkos fogások: marinírozva, sütőpapír alatt párolva, másnaposan. Serpenyőméret esszenciális: 3 cm-nél ne álljon magasabban az a finomra vagy nem is olyan finomra, mert akkor vízeresztés, vágott hagyma. De lábszár, lábszár, lábszár! Országomat érte. Na jó, esetleg egy lapockáért. Mégis és mindörökké: birka. Vágás előtt az a szelíd fény a szemében, tényleg, mint a Megfeszített megbocsátása. Nem tudom, hogy lehetséges.
A kertalji gazda, Kurt. Esténként tőle hozzuk a frissen fejt demetertejet. Demetertej, szép szó. Tudod, Dezső, az a teliholdas biomaszlag. Rudolf Steiner, megvan? Mi a franc folyik nálatok Magyarországon, kérdi. A nép ily setét, vagy a hatalom ily gonosz. Ez is, az is, mondok, gaztevők und idióták. No, ha majd honi gazdákkal lészen lehetséges a svájci állapotokról ily mód eldiskurálni.
{jcomments on}
