Mindketten a nyúlzugi telek kígyózó földútján ácsorognak a nyári esteledésben. Körülöttük burjánzó fák, vízparti bozót, nádas. Szúnyograjok halkan zengő felhője mozog felettük. A vízben halak fürdenek, balin rabol. (Hartay Csaba nyárprózája)
1992 augusztusa. Norbi és Shado kitekernek a telekre egy éjszakai horgászatra. Az első süllő után rágyújtanak a parton. Nemsokára Jani is csatlakozik hozzájuk egy meglepetés vendéggel.
– Hallom a Szinyója hangját.
– Pöfög?
– Nem, cincog, mint a disznó, ahogy Vándor barátunk mondaná.
– Ezt a barmot. Milyen hasonlat ez? Cincog, mint a disznó. Tipikus, Vándor tud ekkora ökörséget mondani – csóválja a fejét Norbi.
– Gyújtasz? – kérdi tőle Shado.
– Mid van? Menj már, barna Helinkon, mit tudsz ezen szeretni? – morog Norbi, de azért elvesz egy szálat.
Mindketten a nyúlzugi telek kígyózó földútján ácsorognak a nyári esteledésben. Körülöttük burjánzó fák, vízparti bozót, nádas. Szúnyograjok halkan zengő felhője mozog felettük. A vízben halak fürdenek, balin rabol.
– Na, ott jön, ott van – Shado a messzi kanyar felé mutat.
– Aha, már látom. De nem egyedül van, valakit hoz.
– Ne bassz, ki a fenét? Nem hívtunk rajta kívül senkit. Biztos, hogy ül mögötte valaki? Nem csak a csomagja?
– Milyen csomagja? Egy szál gatyában szokott jönni – mondja mosolyogva Norbi
– Bazmeg, ez tényleg hoz valakit. Röhögnek, ide hallani. Vándort? – kérdi Shado.
– Á, Vándort biztosan nem, az a saját Szinyóján jönne, cincogna, mint a disznó – válaszolja nevetve Norbi.
– Remélem, nem az lesz, akire gondolok – mondja Shado csípőre tett kézzel a telekkapuban.
– Ne már, ez a hülye kihozta Rudit? – Norbi a fejét fogja.
– Rudit? Az tényleg ő lenne? – hitetlenkedik Shado.
– Az hát, nézd meg, ő kalimpál ott hátul, Jani meg csak röhög. Ő az, a farmerszerkójában, amiben mindig nyomja – Norbi nevetésben tör ki.
Jani Rudival kacsázva bemotorozik a telekre. Shado döbbenten áll, Norbi jót szórakozik eleinte, majd ő is elgondolkodik.
– Szevasztóóóók! Hoztam egy meglepetés vendéget nektek – Jani letámasztja a motorját, Rudi egyből odamegy a fiúkhoz.
– Sziasztok, heló, sziasztok. Bocs, hogy nem szóltam, hogy jövök, Jani felvett, mondta, hogy elhoz egy jó helyre, nyugi, nem maradok sokáig. Horgásztok is? De jó, mit fogtatok? Fogtatok valamit?
– Egy szépsüllőt – válaszolja egykedvűen Shado.
– Hüllőt? Az milyen hal is?
– Nem hüllő, hanem süllő – mondja neki Shado elmosolyodva.
– Süllőt? Süllőhal? Az jó hal, gyerekek, én kifilézem nektek, ha adtok egy jó kést!
– Nem kell még lepucolni, most fogtuk, hadd éljen még, majd holnap, ha fogtunk mellé még párat – inti le Norbi Rudit.
Jani a szatyrából elővesz egy üveg sört, kipattintja, majd vigyorogva kezel Shadóékkal.
– Te most szórakozol velünk? – kérdi halkan Janitól Shado.
– Miért? Rudi, jó társaság, a Művésztelepen mindig ott van velünk, legalább nyomja a hülyeségeit itt kint is, elleszünk, elröhögünk az elszólásain, ne izélj már! – próbálja nyugtatgatni Shadót.
– Te megint ugratsz, bazmeg. Ha legközelebb elviszem hozzátok videózni, akkor is ilyen boldog leszel? Jani, elhiszem, hogy ez neked poén, de ő egy cigány, bazmeg, egy cigány, érted? Mi lesz, ha apámék rájönnek? Rögtön kombinálnak majd, hogy szól a tesóknak, és kirámolják a pecót.
– Nyugi már, nem alszik kint, majd hazaküldjük. Kifilézi a halatokat. Adj egy pacsit! – Jani a felemelt tenyerét tartja Shado felé, aki kelletlenül belecsap.
Eközben Rudi Norbival beszélget a parton, magyaráz, kalimpál, előadja, hogy milyen jól el tudja készíteni a halat, ha kap egy serpenyőt.
– De hogy gondoltad? Mégis. Az oké, hogy otthon beadom, hogy ez a faszi odajön hozzánk a bibliájával téríteni a padhoz, de hogy vendégül látom a telkünkön, azt nem csípnék, tutira nem.
– Ne szarjál már, röhögjél egyet, és kész. Haza mamár nem viszem. Ki tudná meg? Nem mondjuk el senkinek, ennyi. Dehogy fog kiderülni. Faterodék csak nem fognak kijönni ma este, akkor meg mit sírsz? Reggelre eltakarodunk. Higgadj le és bonts egy sört, hoztam párat – nyugtatja Shadót Jani.
Rudi nem tágít, mindenáron a halat akarja, esküdözik, hogy kifilézi, és elkészíti úgy, ahogy a cigányok szokták, nagyon finom lesz, csak adjanak neki végre egy kést.
– Na, van kés? Adjatok már. Mitől féltek? Nem szúrok le senkit, csak a halat. Shado, nyugi már, adjál egy jó kést – Rudi Shado után lohol a házig, ahol egyből találnak egy halpucolásra alkalmas éles bicskát.
– Ez jó lesz? – kérdi tőle Shado.
– Kitűnő. Kifilézem nektek, kifilézem a hüllőt.
– Süllő, Rudi. A hüllő, az más. Ez nem gyík, ez egy hal, és úgy hívják, az a fajtája, hogy süllő.
– Tudom én, csak eltévesztettem, na.
Lemennek a partra. Az esteledésben még annyit látni, hogy épp le lehessen pucolni a halat. Norbi és Jani mosolyogva ácsorognak Rudi mögött, ahogy az a bicskával nekilát a filézésnek. Shado még mindig nem nyerte vissza jókedvét.
– Na, Rudi, jó a hüllő? – kérdi röhögését visszafojtva Jani.
– Jó, nagyon jó kis hal ez, nagyon finom lesz. Vannak fűszerek a konyhában, Shado?
– Persze, anyu szokott itt kint főzni, majd megnézzük. Olaj is van, a kis gázon simán meg tudjuk sütni.
– Figyelitek, milyen kurva jól csinálja? – hajol oda Norbi a hal fölé.
– Ezt úgy készítem el, ahogy a cigányok szokták, az igazi cigányok. Nem ettetek még jó cigány ételeket, de máskor majd főzök nektek mindent, ha akarjátok, oké, fiúk?
– Nem kell, köszönjük, ez most nekünk egy időre bőven elég lesz – vágja rá Shado.
– Dehogynem, Rudi, főzzél csak, kíváncsian várjuk – cukkolja Jani Shadót.
– Bazmeg, ez a hülye direkt csinálja, nem elég, hogy kihozta, még lelkesíti is itt nekünk – súgja bosszankodva Norbinak Shado.
– Így, gyerekek, így néz ki egy lepucolt hüllő – Rudi a fiúk felé emeli a filézett fehér húst.
– Rudi, rendes tőled, hogy lepucoltad, minden, tényleg, de kérlek, ne idegesíts külön ezzel, hogy ez hüllő. Lófaszt hüllő, ez süllő. Ragadozó hal, süllő. Más néven fogas, oké? – magyarázza sokadjára Rudinak Shado.
– Jól van már, jól van, nem ez a lényeg, hanem hogy elkészítem nektek cigányosan ezt a halat.
– Ez az, Rudi, hal, és akkor többet nem téveszted el, mondd rá, hogy hal, és kész – nevetgél Jani a háttérben.
– Jaj, Jani, te olyan beképzelt vagy, hogy mindent csak te tudsz jól, vedd már észre magad, hogyan viselkedel – vág vissza neki Rudi.
– Rudi, lehet, hogy beképzelt vagyok, de nekem legalább van mire – röhög a képébe direkt pofátlanul Jani, majd elhelyezkedik a parton egy kempingszékben, és nagyot kortyol a söréből.
Beesteledik, a fiúk egyik sört bontják a másik után, Rudi közben megsüti a halat, majd kihozza a teraszra, leülnek, mindenki jóízűen falatozik belőle, felváltva hümmögnek.
– Kurva jó lett. Milyen fűszerrel szórtad be? – kérdi Norbi.
– Az titok – vágja rá Rudi.
– Mi titok? Azokból szórt, ami a szekrényben van. Só, bors, pirospaprika, Vegeta. Más ott nincs, nincs semmi titok – mondja nyammogva Shado.
-Süllőhüllő Rudi módra, ez lesz a specialitás neve – szól közbe hátradőlve Jani.
– Nagyon bekajáltam, gyerekek, Shado, késő van, nem lenne baj, ha ledőlnék itt, nálatok? Nem horkolok, esküszöm – hajol oda Shadóhoz Rudi.
– Nem. Nem baj, de tied a matrac – válaszolja tömören Shado.
– Szép álmokat, Rudi! Mi még fogunk neked halat reggelre! Hüllőt, süllőt, vagy amit akarsz – Jani elégedetten mosolyog, majd kipattint még egy sört.{jcomments on}
