Sokat tébláboltam itt már 12 éves koromtól, akkoriban a Paraszt Hamletet próbálták, és megkaptam első egymondatos szerepemet: „Skokó apja felakasztotta magát a városi börtönben”. A színház igazgatójával, Vidákovics Szlávennel beszélgetett Hárságyi Margit.
Sokat tébláboltam itt már 12 éves koromtól, akkoriban a Paraszt Hamletet próbálták, és megkaptam első egymondatos szerepemet: „Skokó apja felakasztotta magát a városi börtönben”. A színház igazgatójával, Vidákovics Szlávennel beszélgetett Hárságyi Margit.
Nincs szüksége a mindennapokban Vidákovics Szlávennek szerepjátékokra, hiszen hármas hivatás-életszerepében bőven kiélheti művészi ambícióit. Ő a Horvát Színház igazgatója, a Pécsi Nyári Színház főszervezője és dúskál a színházi szerepekben a Pécsi Nemzeti Színházban. A sok szívesen vállalt tevékenységet türelmes derűvel és korához illő, megcsillanó reményekkel viseli. Az idei Pécsi Nyári Színházról, a Horvát Színház 20 évéről, múltról és jövőről váltottunk gondolatokat az igazgatóval.
A pécsi történeti belváros a középkor óta őrzi utcahálózatának szerkezetét. Az Anna utca a főtértől pár lépésre kisebb kanyarokkal vezet el a tettyei városrészhez, a délről jövő szlávok 17. századtól kedvelt életteréhez. A horvát színházzal csaknem szemben márványtábla őrzi az első pécsi horvát iskola emlékét, amelyben 1722-től okították a helybéli horvát ifjúságot. A horvátok az évszázadok során ugyan szétszóródtak az országban, mégis szám szerint ebben a régióban élnek a legtöbben. Ezért hát a nekik teremtett tökéletes infrastruktúra, hiszen van óvodától egyetemig mindenük: tévé-, rádióműsor, és a földrész egyetlen Horvátországon kívüli horvát színháza, amely idén húszéves.
– Egy magyar színház életében a 20 év nem sok, de egy professzionális nemzetiségi színház esetében már szép kor. Most, hogy felnőttek lettünk, azt remélem, még sok-sok év áll előttünk – mereng a jövőn Vidákovics Szláven.
Nyolc éve hagyomány, hogy a Fáklya együttes nyitja a Pécsi Nyári Színházat, természetesen idén is így volt: ezúttal jubileumi műsorral léptek fel a színház születésnapján. Emlékezetesen szép este volt.
Az első egymondatos szerep
A Pécsi Horvát Színház története 1989-ben kezdődött, amikor a tettyei romoknál épített színpadon felállítottak egy hatalmas, frissen kivágott fát, amelynek ágai között, a magasban foglalt helyet a zenekar, és játszotta a kólót Miroslav Krleža Szentistvánnapi búcsú című drámájának előadásán. Horvát és magyar anyanyelvű színészek, táncosok és zenészek jelenítették meg fájdalmas vízióját a nemzetiségek életéről a háború előtti pillanatokban.
A darabot később bemutatták más színpadon is, 1991-ben pedig, közvetlenül a délszláv háború kirobbanása előtt Splitben, a Horvát Dráma Fesztiválján vendégszerepeltek vele. Ivo Brešan Paraszt Hamletje volt a következő kétnyelvű előadás, amelynek sikere után már sürgetővé vált a horvát nyelvű színjátszás megteremtése Pécsett. A Horvát Színház először csupán az akkor működő Pécsi Kisszínház tagozata lett, majd 1992-ben bemutatkozott Budapesten a Várszínházban, és önállósult.
A Pécsett és környékén élő jelentős létszámú horvát lakosság igényeit ismerve Vidákovics Antal – Szláven apja -, a Baranya Táncegyüttes koreográfusa kezdeményezte a verbális színház megteremtését. Ő lett az első igazgató, munkájában részt vett és segítette Bagossy László rendező, a Kisszínház akkori igazgatója.
Sokasodtak a bemutatott művek, és egyre szélesedett a tevékenységi kör is. A legélénkebb kapcsolat a zágrábi és pécsi művészek között jött létre. A Csopor(t)-Horda néven elhíresült társaság gyakori – pécsi vagy zágrábi – találkozóiból számos képzőművészeti kiállítás, színházi előadás, színészek vendégjátéka, templomterv és számos kiadott könyv született. Több művet is lefordítottak horvátra, illetve magyarra. Így készült el Göncz Árpád Magyar Médeia című drámájának horvát nyelvű fordítása is.
– Otthonról hozott horvát érzületet, a tánc és a színészet iránti hevület ugyancsak tovább öröklődött. Miért lett pont színész? – folytatjuk megkezdett beszélgetésünket.
– Sokat tébláboltam itt már 12 éves koromtól, akkoriban a Paraszt Hamletet próbálták, és megkaptam első egymondatos szerepemet: „Skokó apja felakasztotta magát a városi börtönben”.
Ez a nem túl vidám mondat indította el a pályán Szlávent, majd a gyerekszerepek után a zágrábi színművészeti főiskola következett. Aztán visszajött a Pécsi Nemzeti Színházba.
Főleg a horvát irodalom remekeiből válogatnak
– A horvát színház két évtizedes múltja sok-sok buktatóval, harccal teli, miközben megfordultak itt Magyarország legkiválóbb rendezői, színészei, táncosai. Az intézmény eleinte támogatás nélkül indult, majd lassan elfogadottá vált. Most ki állja a költségeket?
– Ez Pécs megyei jogú város színháza. Fenntartó a város, de regisztrált színházi intézmény vagyunk, így kapunk állami támogatást is. A pénz évről évre apad, idén drasztikusak az elvonások, a mi esetünkben a tavalyihoz képest 40 százalék. Az új törvényben már máshova kerülünk. Az eddigi jogi szabályozás sem volt jó, az újat még nem látom át. Most nem hat, hanem három kategória jelenik meg: nemzeti, kiemelt és a többi. A nemzetiségi színházak a „többibe” kerültek, ahol az összes szabadtéri színpad, független színház szerepel. Félő, hogy kicsit sokan vagyunk benne.
– Azt gondoltam, hogy a horvát állam is besegít.
– Sajnos nem, mert a két állam közötti megállapodás értelmében a horvátok fizetik az ottani magyar intézményeket, a magyarok pedig az itteni horvátokat. A horvát állam sajnos nem gondol a több száz éve itt élő horvát kisebbség esetleges politikai hasznára. Én három éve vagyok igazgató, több miniszterrel tárgyaltam erről, tavaly úgy éreztem, hogy elmozdulunk a holtpontról, de sajnos semmi sem valósult meg a tervekből. A nagykövetség és az itteni főkonzulátus amit lehet, segít, de ez sajnos kevés egy színház esetében.
– Egyre szélesedő tevékenységeik közül azért mégiscsak a színjátszás az első, és ebben is a horvát nyelvű előadások. Eddig sikerült minden évben a négy bemutató népszínházi repertoárral, amelyben szinte minden műfaj képviseli magát, és egy gyermek előadás is.
– Sokkal többet tájolunk, mint amennyit itthon játszunk, hiszen szétszóródtak a horvátok, és mi igyekszünk eljutni hozzájuk a legkisebb favakba is, mert ott élnek még mindig nagy számban. Baranyán túl Bácska, Győr-Sopron, Vas és Zala megye, ahol a népszínművek, zenés játékok igen népszerűek. Most már főleg a horvát irodalom remekeiből válogatunk, korábban a világirodalomból is merítettünk, Sławomir Mrožektől George Taboriig, hosszú lenne a sor. Gyakran voltak közös produkcióink az eszéki és zágrábi kollegákkal, mint ahogy máig jelen vagyunk a bosnyák és horvát fesztiválokon. De Németországban is felléptünk már.
– A horvát előadások megértéshez kell a nyelvtudás is. A legutóbbi felmérések szerint a Magyarországon élő horvátok mindössze 10 százaléka beszéli jól anyanyelvét.
– Igen, sajnos fogy a helyi közönségünk. Úgy érzékeljük, hogy most tetőzik az asszimiláció. A vegyes házasságokban a gyerekek már nem beszélnek horvátul, még tudják, hogy horvát származásúak, de az ő gyerekeiknek ezt már nem is adják tovább.
A nagy álom
Vidákovics Szláven mindkét nyelven játszik: van, hogy Eszéken, Tuzlában, Zágrábban, egyik este horvátul, másik este magyarul, nem tud különbséget tenni a két nyelv között.
– Azon túl, hogy egész nyáron játszik, azért a Pécsi Nyári Színház is ad elegendő munkát. Micsoda pezsgés volt 1978-ban Pécsett, amikor elkezdődött! Számtalan helyen játszottak, táncoltak, énekeltek, tele volt a pécsi nyár művészetekkel, élükön Eck Imrével és Vidákovics Antallal. Utána sajnos megszakadt a lendület, és hosszú szünet következett.
– Édesapám teremtette újjá a Pécsi Nyári Színházat, amikor ismét volt előadás az Anna udvarban 1994-ben, majd a Tettye és a Szabadtéri is bekapcsolódott, de a teljes nyári színház tíz éve támadt fel. Mivel a rendszerváltáskor nem jutott pénz a kultúrára, megszűnt. Nehéz volt újraindítani. Tavaly egyáltalán nem kaptunk támogatást, idén sem rózsás a helyzet, de kicsivel jobb, az NKA és a város is segített. Minden nehézség ellenére büszkén mondhatom, hogy erre a nyárra sikerült változatos programot összeállítani, rock musicaltől a táncbohózaton keresztül a vígjátékokig. Az internetes jegyvásárlás óta látjuk, hogy jönnek Nyíregyházáról, sőt külföldről is nézők. Jónak tartanám, ha a turisták miatt több táncest lenne. Ugyancsak nekik kedvezne, ha visszatérhetnénk az operabemutatókhoz, de sajnos az már nagyon költséges. Persze építenénk a pécsi operatagozatra, viszont a tánc-, énekkar, a statisztéria miatt ezek az előadások nehezen megvalósíthatók.
– Mindent egybevetve az idei szép év a 20 éves jubileummal, a gazdag nyári színházi programokkal. Mit tervez jövőre?
– A legfontosabb cél, hogy a színház kicsit magasabb összegű támogatással és főként nagy biztonságban éljen tovább. Január végén lejár a mandátumom. Remélem, két éven belül megvalósul egy nagy álmom, amely szerepelni fog a pályázatomban, mert természetesen szeretném továbbvinni mindazt, amit elkezdtünk, és amit édesapám ránk hagyott. A színház melletti telket Zágráb városa adományozta nekünk, ott most egy romos ház vár bontásra: itt épülne fel az új pécsi horvát színház egy sokkal nagyobb színpaddal, mint a mostani. Erről 2005 óta beszélünk. A két állam közötti megállapodások szerint a költségeket is közösen viselnék, ígéreteink vannak. Reménykedem, hogy hamarosan elindul az építkezés. A másik nagy vágyam az önálló társulat, amelynek tagjait az eszéki vagy zágrábi színművészetisek közül is meg lehetne hívni, de vannak Magyarországon is horvátul beszélő színészek, akik már évek óta itt játszanak.
Forrás: MTI, fotó: horvátszinhaz.hu
{jcomments on}
