Az idei könyvhétre két témakörben adott ki könyveket az Ulpius ház kiadó. A kortárs magyar irodalom és a szórakoztató irodalom hét kiadványát ismertették bemutatójukon a kiadó munkatársai két szerző jelenlétében. (Csanda Mária tudósítása)
A kortárs irodalmat Böszörményi Zoltán író, főszerkesztő új novelláskötete, a Füst, valamint a Carbonaro álnevű szerző Carbonaro éjszakái című könyve képviselte.
A Füst című novelláskötet Lénárd Sándor, a Brazíliában letelepedett orvos-író ihletése, az ő önéletrajzi jellegű könyvében felbukkanó eseményeket, motívumokat bontotta ki, formálta novellákká Böszörményi Zoltán. Az íróelődöt és követőjét összekapcsolja a szülőföldön kívülre kényszerült otthon-lét, így alapvető sorsközösségről beszélhetünk. Ugyan Böszörményi Kanadában kötött ki, tudjuk, hogy Brazíliát is végigjárta, ezért földrajzi tapasztalat sem hiányzik az autentikus megjelenítéshez. A történetek fő mozgatója az élet szeretete, a küzdés tisztelete, olyan embereké, akik akár az alapoktól újrakezdik, ha kell, nem félnek végigjárni a legnehezebb utat. Így a tragédiák is megnemesednek, az élet pedig örömforrássá válhat, bárhová vessen a sors.
A Carbonaro éjszakái jórészt vendégszövegek, bár írójuk történeteivel is találkozhatunk. A személyes attitűd a magyar történelem legendáihoz, meséihez Seherezádé kerettörténetét használja és Sahriár királyként kommentálja azokat. Adytól Eötvös Károlyig, Örkénytől Sárközi Mátyásig és Szőcs Gézáig vonulnak fel az anekdotaszerű elbeszélések írói, Ruzitska György és József kolozsvári zeneszerzőktől Széchenyi ifjúkori szerelméig, Vargha Máriáig terjednek a témák, de huszadik századi eseményekről is olvashatunk. A szemelvények művelődéstörténeti ínyencségek, és még feladványt is kapunk hozzá: ki lehet a titokzatos Carbonaro? A könyv hátsó borítója szolgál néhány információval, a többit az olvasóra bízza.
Rég tudjuk, hogy a szórakoztató irodalom tartja el a kevesek által befogadott, mívesebb irodalmat, de hogy milyen arányban, az mindig kérdés. Itt a kettőhöz öt könnyebb, de Vadász Ágnes kommunikációs igazgató szerint minőséget jelentő regényt kapunk.
A szerzők közül a fiatal Csabai Márk Egy csibész naplója című könyvével debütál, a szándékok szerint pesti csibészséggel, és ránézésre ezt nem álarcként használja, mindjárt dedikált is első rajongóinak. Egyik érdekessége művének, hogy okostelefonba írta a szöveget, mielőtt könyvvé vált volna. A bemutatón jelenlévő másik szerző, Réti László zuglói rendőrkapitány, aki a Balaton-felvidékről költözött a fővárosba, és nem ez az első könyve a krimi műfajában, korábban Marcus Meadow álnéven publikált. Úgy érezte, ma már nemcsak angolszász névvel lehet próbálkozni, ami jó hír a magyar detektívregény művelőinek. Könyvének címe: Célpont Párizsban. Mint elmondta, többnyire külföldi helyszínt választ, ne legyen átfedés a valódi munkájával, ami biztosítja az írások profi hátterét.
Fábián Jankát és Fejős Évát akár a metróplakátokról ismerhetjük, az Ulpius nagyon jó érzékkel helyezi a tömegközlekedés fő vonalára a hirdetéseit. Imádtam a versmetrót is, és szerintem a versek és könyvek jobban gyógyítanak, mint a gyógyszerek, amiknek manapság reklámdömpingjük van. Ha már a metróban több lesz a könyv, mint a gyógyszerhirdetés, tudom, hogy eljött a jobb világ.
Fábián Janka a századforduló, valamint azt követő huszas, harmincas évek polgári világának, nagyanyáink miliőjének és kalandjainak megrajzolója, bár fiatalabb hölgyszerző, mint Fejős Éva, akinek ma játszódó történetei az utazás, érzelmek, romantika kedvelőit szólítják meg. Bőven lehetne mindkettőjük sorozataiból tévés szappanopera, amiben új színésznők és színészek tűnnének fel, ahogy világszerte Németországtól Dél-Amerikáig. Fábián Janka könyvének címe: Lotti öröksége, Fejős Éváé: Karibi nyár. És ki ne szeretne titokzatos arisztokrata leszármazottja lenni, vagy a Karib-szigetek vadító kékjében akár csak képzeletben is nyaralni?
Végül Rubin Eszter a gasztroirodalom kedvelőinek ad új ízeket szerelmesregényében, ahol a zsidó konyhaművészetről is képet kapunk: Barhesz címmel, ami nem más, mint egy fonatos tészta. Így fonódik össze sors és sütés-főzés, kalács és szerelem. Eddig eszembe se jutott, hogy a nagymama a karácsonyi kalácsba belesüthette a szerelmi érzéseit a nagypapa iránt, de biztosan így lehetett, különben hogyan lett volna annyira finom, hogy még most is számban az íze?
{jcomments on}
