Mire menne az író fordítók nélkül? Saját nyelvének határain túl bizony nem sokra. Emiatt Nádas Péter magyar regényíró sem bánja, hogy a Brücke Berlin-díjon fordítójával kell osztoznia. Ellenkezőleg: a vele készült interjúban művészetként méltatja a fordítást.
Mire menne az író fordítók nélkül? Saját nyelvének határain túl bizony nem sokra. Emiatt Nádas Péter magyar regényíró sem bánja, hogy a Brücke Berlin-díjon fordítójával kell osztoznia. Ellenkezőleg: a vele készült interjúban művészetként méltatja a fordítást.
Közel 20 évig dolgozott a „Párhuzamos Történetek”-en, Christina Viragh négy évet töltött a regény fordításával. Sokat konzultáltak ezalatt az idő alatt?
Cristina meghívott magához Rómába. Az első két kötettel kétszer egy hetet dolgoztunk együtt, reggeltől késő estig. A harmadik kötetet már csak e-mailben beszéltük meg.
Hol mutatkoztak leginkább a nehézségek a fordítás során?
Mivel a magyar és a német nyelv mérhetetlen távolságban van egymástól, a nehézségek is igen sokrétűek. A német mondatok például egyszerűen hosszabbak, amitől megváltoznak a szöveg belső arányai, s ez már esztétikai kérdés. Vagy ami magyarban létező fogalom, a németben nem létező fogalom, ami németül filozófiailag tisztázott fogalom, az magyarul filozófiailag nem tisztázott fogalom, s így tovább, így tovább.
Kiválóan beszél németül. Megkönnyíti ez a német fordítókkal való munkát, vagy időnként nehezebbé teszi?
Tovább a Goethe Intézet honlapjára
