Ilyet sem az Árpádban, sem a Pavilonban nem lehet csinálni. Most gondold el, hogy az Árpádban, amikor szól Donna Summertől a Break Away, vagy a KLF-től az az éneklős Mu-Mu land, vagy mi, és akkor mi közben sugárban okádunk a tánctéren. (Hartay Csaba gyermekrészegségi novellája)
1991 júniusa. Ákos, Norbi és Shado a nyúlzugi telken kipróbálják a „sűrű” szeszesitalokat.
– Megünnepeltétek rendesen a nyárkezdést. Két hülye – mondja gúnyosan Shado.
– Jó volt, nagyon jó volt. Emlékezetesnek nem mondanám, mert nem nagyon emlékszem semmire, de megérte. Vagy mégsem?Au, bassza meg, de fáj a fejem, ha így forgatom – nyöszörgi keserű arckifejezéssel Ákos.
– Nekem annyi, én még mindig rosszul vagyok. Shado, te megint kihúztad magad, nem akartál inni – mondja lehajtott fejjel Norbi.
– Nem merek, basszátok meg. Nem merek ilyen sűrű italokat inni.
– Milyen sűrű? Hülye. Ezek tömények, nem sűrű italok, nem úgy mondják – teszi hozzá Ákos, majd a homlokára szorítja a tenyerét.
– Ezért nem merek, mert így néztek ki. Két barom, jól kibasztatok magatokkal.
– Ugyan, ez volt a beavatás, jobb is lesz ez, biztos vagyok benne – mondja Norbi, majd öklendezve köp egy nagyot a fűre.
Shado feláll az asztaltól, nyújtózik egyet. Ákos és Norbi a nyúlzugi faház teraszán kókadozva hörögnek tovább.
– Haza kéne indulni – motyogja Norbi.
– Még várjunk. Így nem kerülhetek anyámék elé. Még párszor megmosom az arcomat a Körösben – Ákos sietős léptekkel a part felé veszi az irányt.
– Mi a faszt mossa az arcát? Az segít rajta? Belülről fáj neki, nem tudja vízzel lemosni – legyint utána Norbi.
Ákos visszajön a mólótól, még a haja is vizes, mint aki beledugta a fejét a Körösbe, úgy néz ki.
– Na, jobb? – kérdi mosolyt erőltetve az arcára Norbi.
– Lófaszt, dehogy jobb. Meg akarok dögleni, olyan szarul vagyok – Ákos ráborul az asztalra.
– De tényleg, mi volt tegnap? – fordul Shado felé Norbi.
– Mi lett volna? Kihoztuk azt a rumot, amit a lengyel piacon vettetek Ákossal, meg azt az üveg cherryt, amit Kispityuék garázsából csentünk el.
– Ja, az a rum, persze, amire ez volt írva nyomtatott nagybetűkkel, hogy ROM, látszik is, romokban heverünk, a rohadt életbe – emeli fel a fejét Ákos.
– És az úgy volt, hogy bejöttünk a telekre, szépen letettük a bicikliket, kipakoltunk, de én nem mertem inni. Kínáltátok, de beszartam valamiért. Mintha éreztem volna, hogy ez lesz másnap. Norbi, te meg rögtön elkezdted nyakalni azt a szar rumot. Fél óra alatt beküldted a fél litert. Ákossal eleinte röhögtünk rajtad, hogy miket gagyogsz, utána kifeküdtél, ennyi.
– Kifeküdtem, hol? – kérdi értetlenkedve Norbi.
– Itt, kint, a meggyfa alatt. Simán. Hülyeségeket beszéltél, utána bekísértünk Ákossal. Be a faházba, ledőltél az ágyra, majd néha kibotorkáltál hányni. Ez volt a buli – tárja szét karjait Shado.
– Nabazmeg. Kemény – válaszolja bambán Norbi.
Ákos megint feltápászkodik, majd leszédeleg a partra egy újabb arcmosásra.
– És Ákos? – néz sandán Shadóra Norbi.
– Ő utánad képezte ki magát, de rendesen. Módszeresen berántotta az üveg cherryt. Aztán ő is elkezdett hülyeségeket beszélni. Hogy a gólya a templomban lakik, meg ilyeneket. Direkt megjegyeztem.
– Mi van, miket mondtam? – jön vissza csurom vizes fejjel Ákos.
– Semmit, baromságokat, hogy a gólya a templomban lakik, meg ilyen ökörségeket – feleli Shado.
– Miért, nem ott lakik? Akkor meg? – neveti el magát Ákos, majd lerázza a hajáról a vizet.
– Utána nem nevettél. Te is hánytál, de vagy hatszor. Az a lila lavór volt bekészítve az ágyad mellé, de inkább kimászkáltál. Mindig hadováltad, hogy Shado, gyere ki velem, hánynom kell. Én meg szépen fogtam a zseblámpát, és együtt kibotorkáltunk a szomszéd bozótosba. Utána le a partra. Már akkor is mostad a fejed a Körösben, mintha tudtad volna, hogy másnap totál készen leszel – sorolja neki Shado.
– Na, látod, nem volt semmi gond, nem hánytuk össze a szaros házikótokat.
– De ez lesz innentől? – kérdi Shado.
– Micsoda? – bámul rá Ákos.
– Hát ez, hogy ilyen szarul leszünk, ha iszunk?
– Ugyan, dehogy. Miért, aki iszik az rögtön okádik is? Lehet ezt jól is adagolni. Ne fossál már, belőjük, mi az a mennyiség, amitől nem rókázunk, és akkor oké lesz – nyugtatja Shadót Norbi.
– Nektek ez most nem sikerült – mondja nevetve Shado.
– Kussoljál, mert mindjárt lenyomunk a torkodon egy liter pálinkát, és aztán te is hányni fogsz, mint a lakodalmas kutya! – hülyíti Shadót Ákos.
– Ilyet sem az Árpádban, sem a Pavilonban nem lehet csinálni. Most gondold el, hogy az Árpádban, amikor szól Donna Summertől a Break Away, vagy a KLF-től az az éneklős Mu-Mu land, vagy mi, és akkor mi közben sugárban okádunk a tánctéren. Ezt csak itt lehetett, hogy ilyen állatok módjára vedeljünk. Ide kijöttünk, kipróbáltuk, milyen tök részegnek lenni, és ennyi. Te meg egy kis beszari pöcs vagy, hogy nem ittál velünk. Ha három részre szórjuk ezt a mennyiséget, minden fasza lett volna, jó hangulat, akár éneklés is, minden, de így csak fetrengés volt, kurva gyorsan kiütöttük magunkat. Te vagy a hibás – mutat félkomolyan Shado felé Norbi.
– Hát, ez legyen a legnagyobb bűnöm. Na, jól van, részeges marhák, kapjuk össze lassan magunkat, nehogy anyuék kiguruljanak tujákat öntözni, mert akkor lehet magyarázkodni, mitől néztek ki ilyen fosul – Shado felpattan, majd összerendezi a faházat, ágyneműket kirázza, poharakat ellögyböli, egy seprűt is megfog, hogy lesöpörje a linóleumról a behordott koszt.
A fiúk lassan összeszedelőzködnek, Ákos és Norbi kóvályogva tolják ki a bringáikat a telekről, mögöttük kipihent arccal Shado lépked, arcán kárörvendő mosoly bujkál.{jcomments on}
