Szekrényes a buddhista-könyv nyolcadik oldalánál tart. Évekre bevásárolt különféle füstölőkből. Megszállottan gyakorolja reggelente az Om-hangot. Ha kell, ha nem gargarizál. (Merényi Krisztián prózája, fotó: Révai Sára)
Mélyen szív a szivarba. Vattafüst gomolyog felette. Szűkre húzza szemeit, mintha világmegváltó gondolat foganna meg agyában, pedig csak egy apró számoláson akad el.
*
A Pláza területén jár-kel, közben bólogat. A masszázsszalonok, drogériák, kávézók személyzete előre köszön neki: „Jó napot Szekrényes Úr!”
A könyvesbolt kirakatában egy újdonságra lel. „Miért is ne? Hajam úgysincs sok. Jó lesz ez!” Megveszi a „Hogyan váljunk buddhistává?” című könyvet.
Amint kilép az üzletből, látja, hogy valaki fetreng a McDonald’s előtt. Könyökével tuszkolja útjából a bámészkodókat, még az ügyködő orvost is odébb löki.
– Arrébb!!! Buddhista vagyok!
Lusta beleolvasni a hanyagul félredobott könyvbe, reggelre mégis egy egész más ember bőrében ébred. Visszafogja mozdulatait, kimérten mossa fogát, elegánsan felteszi a keletvarázsa teát. Kérődzve őrli reggelijét.
Ahogy jár-kel, belebotlik a tegnap vásárolt könyvbe. Igyekszik testtartását a borítón látható indiai remetéhez igazítani. Lassan tekint a faliórára. Késésben van. Kapkodni és káromkodni kezd.
Beugrik X5-ösébe, megvetéssel néz a lámpánál koldulókra. Reggeli gondolata foglalja le, miszerint nemigen élhet a földön nála intelligensebb és értékesebb ember.
A belső sávban elhúz mellette egy Trabant. Beletapos a gázba, és megdobja a pöfögő csodadobozt egy almacsutkával. Öngyújtópisztollyal céloz a bácsira.
– Ezzel lövöm szét a fejedet, ha köcsögösködsz!
Szekrényes fejének minden négyzetcentijén néhány pihe. Lazán elterül a fodrászfotelban. Késett, de a Pláza sztárfodrásza elnézően legyint:
– Ugyan, Szekrényes úr… Mennyit vágjunk? Mind lejön vagy hagyjam fél centisre?
– Kopaszra! Buddhista lettem! Remélem nem gáz?
– Miért lenne? Nagyon jó az! A nagybátyám kollegája is…
– Sok a duma! A keze járjon!
A fodrász parfümös krémet masszíroz a borotvált fejbőrre. Szekrényes Buddha reinkarnációját látja a tükörben.
Squash-partnere, Szigfrid kérdezi tőle:
– Miért nem jársz pecázni, vagy valahova el a természetbe? Tudod, ismerd meg hazádat!
– Köcsög vagy, majom? Halálra unnám magam. Ez a hazám! Itt megvan minden: szolárium, masszázs, király picsák! Mi kell még? Pénz van! Nem értem, mi a gáz!
– Semmi, semmi… csak gondoltam klassz lehet meditálni naplementekor.
– Ad egy: a vidék lepra, ad kettő: hogy keresek lét, ha elvonulok agyalni?
– Beleolvastál egyáltalán abba a könyvbe?
– Igen, tök jó! Iszonyú mély dolgok vannak benne! De elkezdtem egy új reikis könyvet, az is bejön.
Mit hallgatsz mostanában?
– Hát mit, te majom? Goa!!!
– Na, és kokszolsz még?
– Veszélyes szar, meg para. Már nem tolom, néha ex, de inkább vodka játszik. Amúgy mi faszom vagy te, riporter?
Szekrényes a telefonjához kap. Valami üzlet jöhetett össze.
– Süti! – majd leteszi, és unottan szól Szigfridhez. – Amúgy három pfonom van, 20-as, 70-es, és 30-as. Vágod, húgyagy?
Felpattannak. A földszint sportboltjához indulnak squash-ütőket nézni. Lazán nekidőlnek a mozgólépcső oldalának. Megszédül előttük egy idős asszony, és a lépcsősor aljáig gurul. Ahogy elhaladnak mellette, Szekrényes odaböki:
– Rusnya vénség, ez a karmád…
Hol is randizhatna máshol, mint a Pláza új szárnyának előkelő bárja előtt. Nemrégiben szólította le a mozi előtt a kiscsajt, aki íziben megadta a számát Szekrényes VIP-jelvénye, és vastag aranyfuksza láttán.
– Sza!
– Csá!
– Állat a minid!
– Micsoda?
– Bejön a szoknyád.
– Anyám szerint gáz.
– Beülünk?
– Ja… tőlem.
A pincér egy német asztaltársaságtól röppen hozzájuk.
– Jaaaj, mit hozhatok Szekrényes úr?
– Kávét! Neked szívem?
– Ez micsoda?
– Fölöttébb ajánlom, kisasszony! Ez az egyik specialitásunk, Bailey’s és narancslé az alapja.
– Akkor jó! És egy hosszú marlbit.
A pincér elszalad, Szekrényes jó némi hallgatás után:
– Tanulsz még?
– Ja.
– Mit?
– Közgáz – a kis csaj a bejáratot nézi, mintha vendéglátója ott se volna.
– Milyen jegyben születtél?
– Szűz.
Szekrényes végre bedobhat egy poént:
– Nem mondod?
– Micsodát?
– Tényleg szűz vagy?
Aprócska mosoly a vakolt arcon. A pincér derűsen teszi le a kávét és a koktélt. Szekrényes dühösen:
– Hol a fenébe van a barnacukor és az ásványvíz!?
– Jaaaj, hozom máris!
Szekrényes undorral:
– Itt debileket alkalmaznak!
A kiscsaj forgatja a poharat, kevergeti, felfújt szája hozzáér a szívószálhoz. Beleiszik.
– Király!
– Mi szívem?
– A koktél!
Szekrényes mobilja ugrálni kezd az asztal üveglapján. Üzleti beszélgetés. A kiscsaj, amikor a profit vagy a bevétel szót hallja, felkapja fejecskéjét, ő is előveszi telefonját és álcázott SMS-ezésbe kezd. Amikor Szekrényes lerakja, megszólal a kiscsaj:
– Engem amúgy a pénz nem érdekel!
– Komolyan? Ilyen nőt keresek! Buddhista vagyok! Sirály lenne, ha te lennél a karmám!
A kiscsaj rendel egy pohár francia pezsgőt, és egy lazacos avocadót. Szekrényes újfent:
– Szeretem a lelki dolgokat, az öcsém például ír.
– Miért, nem magyar?
– Dehogynem! Verseket ír.
– Az tök gáz.
– Kicsit tényleg az. Amúgy téged mi érdekel?
– Eléggé misztikus vagyok! Számokból tudok jósolni, meg kártyával.
– Nem vagy egy átlag gádzsi!
– Micsoda?
– Szóval nem vagy az a sötét, buta liba!
– Hát nem igazán.
Egyszerre nyúlnak telefonjukhoz, további egy óra sms-ezés, újabb koktélok és hallgatás.
– Megyünk?
– Tőlem.
– Felugrunk hozzám?
– Nekem tök mindegy.
Megvolt a csaj, aki közben: „Nem érdekel a pénz, nem vagyok kurva, most csinálok ilyet először.”
Szekrényes a buddhista-könyv nyolcadik oldalánál tart. Évekre bevásárolt különféle füstölőkből. Megszállottan gyakorolja reggelente az Om-hangot. Ha kell, ha nem gargarizál: vécében, kocsiban, irodában. A szomszéd egyik reggel Szekrényesre szabadítja a mentőket. Azt hitte, hogy görcsös fuldoklási rohama van.
Szekrényes guruhoz jár különórára. Komolyan gondolja ezt a Buddha-bizniszt, ahogy ő nevezi. A Guru ötvenezret kér alkalmanként.
Összefut ősrégi haverjával, a fiatal Benővel, aki egyszerre lett buzi és sakkmester. A fokhagymaszagú Benő fekete szemüvegben, viperaméreggel sziszegi:
– Ne haragudj, de nincs kellő hitelesség a jelenlegi életviteled és a buddhizmus között.
– Fogd már fel, hogy tele van Buddha-poszterrel az irodám!
– De ez sokkal komplikáltabb. Nincs elég jó stratégialátásod, ha nem veszed észre, hogy…
– Mit nem fogok? Szerinted gáz vagyok? Inkább mosnál fogat!
Benő feláll, elköszön, mintha késésben lenne.
Amikor egy köcsögforma suhanc leütötte még öt éve az utcán, akkor határozta el, hogy eljár thai-bokszolni, és tarrá válik, hogy félelmetesebbnek látszódjon.
Mindig is érdekelte a kidobó mesterség. Szombat éjjel az alagsorban lüktető discó előtt szóba elegyedik a szintén kopasz kétszer akkorával:
– Szeva! Szeretnék itt melózni.
– Van valami előéleted?
– Nincs, de no para!
– És a faji dolgok?
– Ahogy meglátom, dobom kifele!
– Erre hivatalból nem mondhatok semmit, de nekem eddig bejössz! Szóval nem lenne gáz fekvő kiscsákó veséjét lerugdalni?
– Buli lenne!
– Verdád?
– X5!
– Milyen zenét tolsz?
– Természetesen goa.
– Goa??? Vazze apukám! Fel vagy véve! És a látszat-rolexed is nagyon király. Amúgy buddhista vagy?
– Yes!
– Csak, mert látni rajtad. Mi is az nálatok, amikor vándorol a lélek?
– Hát a lélekvándorlás!
Még szót ejtenek egy s másról. A cunami emelte hajók sincsenek annyira közös hullámon, mint ők. A szintén kopasz kétszer akkora nyálcsorgatva meséli:
– Amikor a sógor és három gorilla haverja kilőtt volna a zöldnél, az öreg csóka baszott mozdulni a szakadt Skodájával! Gyuláék kikapták, és odakenték a betonra, csak úgy reccsent. Szájon verdesték vagy hatszor, és a hasába léptek!
– Én négyet még belerúgtam volna! Az ilyenek miatt kések el a tárgyalásról! Undorító koszosak, miattuk van AIDS.
– Igen, ezt Gyula is mondta.
A Plázán kívül csak a rózsadombi Csücsöri-Buddha Étterembe téved néha be, de a Plázák kávézóiban kalkulál a legszívesebben. Számolgatásainak lényege: kitől mennyit nyúljon le. Mélyen szív tízezer forintos szivarjába. Vattafüst gomolyog körülötte. Szűkre húzza szemeit, mintha világmegváltó gondolat foganna meg agyában, pedig csak egy apró számoláson akadt el. Hátradől. Halkan, tagoltan a pincérnek, félig magának:
– A buddhizmus egy fontos dolog.
– Bizony fontos, Szekrényes úr… Parancsol még valamit?
– Nem fogja, hogy egy whiskyt?
A pincér már hozza is.
– Parancsoljon, Szekrényes úr!
– Dánke! – feleli, és lerakja a kétezerrel megtoldott cehhet.
Amint kilép a kávézóból, egy muslinca kezd cikázni előtte. Ingerülten hadonászik, ide-oda ugrál.
– Az anyááád, takarodj köcsög! Hozzá ne érj a Versace ingemhez!
Ismét a könyvkirakat előtt, ahol megváltozott az élete.
Mintha áramütés érné: fények százai között figyel fel a divatblokkban egy új, csiricsáré könyvre, címe: „Az adventisták igazsága”. Hármat vesz. Kettőt a zacskóba, egyet a hónalja alá, hogy mindenki lássa.
Körbejárja a Plázát, közben őszinte boldogsággal gyűjti be a neki járó köszönéseket.
{jcomments on}
