Sjón, az egyik legismertebb izlandi író, dalszövegíró, akit a magyar közönség Björk vagy Lars von Trier alkotótársaként is ismerhet.
Interjújában beszélt leghíresebb könyve születéséről, a múltba nézésről és a mágikus realizmusról beszélt. A macskaróka című regénye a Magvető Kiadónál jelent meg.
Az író az izlandi hiedelemvilágot megidéző A macskaróka születéséről elmondta, a történetre akkor bukkant, amikor egy másik könyvhöz végzett kutatásokat. „Izlandi vadászatokról kerestem leírásokat, aztán felfedeztem egy rókavadászatról szóló történetet” – mesélte, hozzátéve, hogy az izlandi róka különbözik az európai vörös rókától. „A hegyekben él, képes túlélni a legkeményebb fagyokat is. Különleges személyiség kell ahhoz, hogy erre a rókára vadássz.”
Megjegyezte, őt nem is annyira a vadászat izgalma nyűgözte le, hanem az, ahogy a vadászok a rókáról írnak, mintha rokonságban állnának vele. „Olyan volt, mintha valami sámánista mesét olvastam volna, észak-amerikai indián mitológiát. Az emberek nagy tisztelettel viszonyultak az állatokhoz” – vélekedett az író, aki a regényéért elnyerte a neves Északi Tanács Irodalmi díjat. Izlandon sokan hiszik, hogy a rókák különleges erővel rendelkeznek, többen félnek tőlük – említette az alkotó. Szerinte a rókák a legrégebbi emlősök Izlandon, az ember az egyedüli riválisa. „Érthető, hogy nem igazán kedveltek meg minket. Amikor befejeztem az első rész írását, amelyben a róka a vadász elől menekül, arra jöttem rá, hogy a vadász valójában egy pap. És, ha adott egy róka, egy pap, már jön a különleges háttértörténet is. Számomra ez volt az ajtó a 19. századi Izland történetéhez”.
A regényben két történetszál kapott helyet: az elsőben a falusi tiszteletes napokon át tartó vadászatába, a másikban egy kis közösség életébe, hiedelmeibe, babonáiba, pillanthat bele az olvasó, abba, miként érintette az izlandi embereket az európai modernizáció. Sjón arról is beszélt, hogy a könyv különös szerkezetét egy vonósnégyes, a Brodsky Quartet lemeze ihlette. „Arra jöttem rá, hogy egy novella és egy regény között pont olyan a viszony, mint a vonósnégyes és a szimfónia között. Úgy döntöttem, hogy a klasszikus vonósnégyes szerkezetét követem”. Arra a kérdésre, hogy a nosztalgia vezeti-e folyton a múltba a könyvei cselekményét, azt felelte, hogy szereti ütköztetni a múltat a jelennel. „Azért megyek vissza a múltba, hogy eleve adott gondolatokat kérdőjelezzek meg, és a jelen nehéz kérdéseiről beszéljek. Például A macskarókában szisztematikusan megölik és eltüntetik a Down-szindrómás gyerekeket. Izlandon ez nagyon aktuális téma, mert a beteg magzatokat elhajtják. Erről nagyon nehéz lenne egy jelenben játszódó regényben beszélni, az olyan lenne, mint az újságírás.”
A magyar kritikusok párhuzamot vontak a dél-amerikai mágikus realizmus és az izlandi író könyve között. Ezzel kapcsolatban Sjón azt mondta, ez boldoggá teszi őt. „Szerintem egy izlandi író számára az egyetlen lehetséges realizmus a mágikus realizmus. Mi ezt már a 13. században felfedeztünk, mert az izlandi mondakörben pontosan azt találjuk, amit az ötvenes évekbeli latin-amerikai regényben. Nagy narratívák, amelyek az egyik szinten valóságosnak tűnnek, de az álmok és más furcsa dolgok folyton felemelik a történeteket földről. Például a Njáls sagában a hosszú realista leírás után hirtelen véreső kezd ömleni, az emberek az égre néznek, ahol egy lovast látnak elvágtatni. Aztán a sztori folytatódik, és senki sem jegyzi meg, hogy ilyesmi nem történhet.”
Sjón részt vett az izlandi művészközösség egyik legismertebb formációja, a Sugarcubes zenekar munkájában is. A kérdésre, hogy újra összeáll-e a Björk karrierjét is elindító együttes, azt felelte, hogy 2006-ban volt egy fellépésük ugyan, de a koncerttel a nemzedéküket, a művészek, zenészek, írók sikereit akarták megünnepelni. „Sosem voltam tagja az együttesnek, inkább csak a barátja. Tinédzser korunkban együtt indultunk el a pályán, egy baráti társaságként. Szerettünk együtt dolgozni, voltak közös projektjeink, performanszaink, és ez a nyitottság, együttműködés hozzájárult, hogy mindannyian erős művészekké váljunk. A koncert, ha úgy vesszük, egy generáció születésnapi bulija volt. Nem tudom, a Sugarcubes összejön-e még, de az nagyon fontos, hogy legyenek még közös munkáink”.
Sjón arról is beszélt, hogy még ma is együtt dolgozik olykor a Sugarcubes tagjaival, például Björk legutóbbi lemezére három dalszöveget is írt, emellett részt vett az album koncepciójának kidolgozásában is. „Ez a kis csapat meg fogja változtatni a világot” – mondta nevetve. Björk legutóbbi albumáról, a Biophiliáról úgy vélekedett, hogy ugyanaz a koncepció szülte, mint például A macskarókát is, azaz a helyi kulturális örökséget „viszi játékba” az avantgárddal. „Játszunk a művészettel és a tudománnyal, a világ tudományos és hivatalos nézőpontját ütköztetjük az álmok és a vágyak univerzumával. Izlandi szürrealisták vagyunk, megtehetjük” – tette hozzá. Sjón már új regényén dolgozik, amely 1962-ben kezdődik – abban az évben, amikor született – és 2012-ben ér véget. „Remélhetőleg nem ez lesz a halálom éve, de a könyv legalábbis ekkor fog befejeződni. Olyan dolgot csinálok, amit korábban még sosem: generációs regényt írok”.
Forrás: MTI
{jcomments on}
