“… Gábor testkontrollját én így képzelem el: Álljon a szellemi táplálkozásod középpontjában 90 százalék kétségbeesés, és ha van hozzá erőd és bátorságod, akkor válaszd szét a test létező pusztulásának tapasztalatát a test létező pusztulásának ábrázolásától…
“… Gábor testkontrollját én így képzelem el: Álljon a szellemi táplálkozásod középpontjában 90 százalék kétségbeesés, és ha van hozzá erőd és bátorságod, akkor válaszd szét a test létező pusztulásának tapasztalatát a test létező pusztulásának ábrázolásától. Ha így cselekszel, nem közömbösíted a keletkező aktív inspirációt, és a földolgozott szellemi tápanyag a mű építkezését szolgálja. Az így születő kép minden porcikájában remeg és rezeg, s bár az ábrázolás módja statikus, nincs olyan pillanata, hogy ne az idegszálak szikrázó kisülését idéznék fel.
A képek elementáris hatása egy dupla paradoxon.
Az első: kívülről nézzük a formát, amely legyen ember, madár, könyv, gramofon, vagy mindezek átalakulásából keletkező test, mégis a belsejét látjuk. A képrostok testrostok, amelyek szétfutó érhálózata a test hajszálerei, ideghálózata.
A második paradoxon: testeket látunk, miközben a testek érzékelése folyamatosan pulzálva átcsap a szerző intuícióinak érzékelésébe. Olyan spirituális tartalmakat tapasztalunk, amilyenek bennünk működnek. Kinek a pap, kinek a paplan.
Időközben arra is rá kellett jönnöm, hogy – ugyan nem írom át az eddigieket – létezik a képekből kiolvasható harmadik paradox állítás is.
A harmadik: a képek egy radikálisan ábrázolt prózai történetet mondanának el, de nem tudják elmondani, mert nincs rá idejük. A történet egy dermedt keresztmetszetét látjuk, és bár történet, próza, a cselekvő idő megállításával mégis inkább a poétikai sűrítés bomlik elő. Az már nagyon térgeometriába hajló állítás lenne, hogy a próza műfaji keresztmetszete a vers.
Csakhogy ez a fajta konstruktív tételezés fogalmilag levezethető, viszont a látvány épp a dekonstrukció legjobb vonásait viseli.
A testeket a szétesés, átváltozás pillanatában látjuk, amikor nem tartja össze őket más, csak a sötét erő. Kozmikus léptékekben a világegyetemet látjuk, amelynek 4,6 százalékát ismerjük, ez a megfigyelhető anyag, 23 százalék a sötét anyag, és 72 százalék a sötét energia. Ezt látjuk. Ezt a titokzatos, megismerhetetlen világot, amely egyes filozófiák szerint megismerhető, az egész életen át tartó tanulás végtelen sok életen át vezető kalandjával. Nem fogják elhinni, bemásolok a dolgozatomba egy képet, amely a világegyetem eddig nem ismert, sötét anyagát és energiáját ábrázolja.
Ha a szemünk nem csal, márpedig miért csalna ekkorát, mintha a grafikák egy kinagyított részletét látnánk, amely ugyanolyan szálas elrendezést mutat, mint amit a Millennium nevű szuperszámítógép rajzolt a világegyetem keletkezéséről. …”
Elsősorban kiállításmegnyitóra invitálja Podmaniczky Szilárd szövegének egy részletével a Forrás szerkesztősége az olvasót. A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas animációsfilm rendező grafikáiból nyílik tárlat 2012. május 14-én 17 órakor. Megynyitja: Podmaniczky Szilárd, köszöntőt mond: Füzi László, majd az Úzgin Üver zenekar ad koncertet. A kiállítás 2012. június 8-ig hétfőtől péntekig 13-17 óráig tekinthető meg.
Másrészt pedig a Forrás 2012. májusi számát ajánlja, melynek csak egy kicsiny szeletkéjét jelentik Ulrich Gábor képei és Podmaniczky Szilárd szövege. Verseket olvashatnak Dobozi Eszter, Lövétei Lázár László, Tornai József és Péter Márta tollából. Buda Ferenc folytatja önéletrajzi prózáját és bemutatkozik egy friss tehetség, Kornéli Bea is.
A száz éve született Ottlik Gézára Ilia Mihály és Tandori Dezső emlékezik. Németh Lászlóról leánya, Németh Judit mesél és ugyanebben a blokkban Pethő Bertalan írást olvashatjuk, melyre Gróh Gáspár és Füzi László reflektál.
Ménesi Gábor Kövér Györggyel beszélget, Csehy Zoltán pedig Blénesi Évával a Faludy monográfia kapcsán. Simoncsics Péter Vászolyi Erikről értekezik, Lengyel András pedig egy eddig ismeretlen Dsida-levelet közöl.
{jcomments on}
