Már iskolába jártak, de még mindig olvastam nekik mesét esténként. Néha a legizgalmasabb résznél elhallgattam, becsuktam a könyvet, odaraktam eléjük, hátha valamelyik kinyitja és folytatja. Látszott, hogy furdalja őket a kíváncsiság, de uralkodtak magukon, megvárták a másnap estét. Később is csak a kötelezőketlapozgatták át, más könyvet nem láttam a kezükben. Néha prédikáltam nekik emiatt,ez bosszantottaőket, de jól viselték. Így ment, egészen mostanáig.
Pár hónapja írni akartam egy internetes hírportálon megjelentbugyuta hirdetésről, ezért a megadott telefonszámra sms-ben elküldtem egy kódot. Kajánul vártam a folytatást. Az eredmény: több tízezer forintos telefonszámla, emelt díjas üzenetek miatt, amelyeket állítólag én küldtem egy automatának, kétnaponta. Nagy nehezen sikerült lemondani a szolgáltatást. Mindez azért történt, mert nem olvastam végig a hirdetést, én voltam a bugyuta.
Gondoltam, ezt elmesélem a gyerekeknek, azzal, milyen fontos figyelmesen olvasni, hátha ez végre megérinti őket. Tényleg komolyan végighallgattak. Aztán megszólalt a nagyobbik: apa, ugye tudod, hogy amit mondtál, az legalább olyan jó bizonyíték arra is, hogy van Isten?
