„Most ébredünk rá arra döbbenetes és elkeserítő tényre, hogy húsz év alatt nem sikerült igazi, hiteles, jól működő európai demokráciává cseperednünk.” – Hankiss Elemér.Könyvbemutató május 10-én, csütörtökön 16.00-kor az Írók boltjában.
A kötetben közölt hét írás a konszolidáció értelméről, feltételeiről, megvalósult példáiról és kudarcairól folytatott hosszú viták nyomán készült. A hazai közbeszédben a konszolidáció elé ragasztott olyan személynév, mint amilyen Bethlen Istváné vagy Kádár Jánosé, történetileg meghatározó jelentőségű, és a társadalom egészére vonatkozóan utal bizonyos megszilárduló rendezettségre. Ettől eltérő a konszolidáció azon felfogása, amikor ez közvetlenül csak a demokráciára, mint egy politikai szisztéma konszolidációjára vonatkozik, miként 1989-et követően vált közkeletűvé. Ez utóbbi csak közvetve jelentheti a társadalom egészének kiegyezéses kiegyensúlyozottságát. Formális társadalmi szerződéssel, vagy anélkül, a társadalmat összetartó kötőelemek éppoly fontosak, mint a készség és képesség a rugalmas változásra. A haza üdve végett – persze. A kötet írásai ezeket a kérdéseket mérlegelik, s hasonlóan a Korridor kutatócsoport eddig megjelent munkáihoz, az egymással is vitatkozó szerzők nem a lárma növelését, hanem a jobb megértést szeretnék szolgálni.
A könyv szerzői:
Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kende Péter, Lengyel László, Nova Eszter, Standeisky Éva, Szilágyi Ákos
Hankiss Elemér: Politikai rendszerünk
Most ébredünk rá arra döbbenetes és elkeserítő tényre, hogy húsz év
alatt nem sikerült igazi, hiteles, jól működő európai demokráciává
cseperednünk.
Történelmi lehetőséget mulasztottunk el. Az elkerülhetetlen „tanulási
folyamat” felemásra sikerült. Politikusaink jelentős hányada
nem is nagyon akart tanulni. A remek indulás után politikai rendszerünk
már-már pusztán „választási demokráciává” üresedett ki,
oligarchizálódott, a politikai hatalom és a társadalom közötti igazi
párbeszéd nem jött létre. A végrehajtó hatalmat ellensúlyozni hivatott
autonóm intézmények másfél évtized óta – hol lassabban, hol
gyorsabban, de – folyamatosan gyengülnek.
Döntéshozatali mechanizmusunk hol anarchizálódott, hol autori
terré keményedett. Politikusaink hol döntésképtelenné bénultak,
hol meggondolatlanul ugrottak bele veszélyes és gyakran rossz
döntésekbe. Igaz, egy valamiben jeleskedtek: abban, hogy érdekeiket,
tévedéseiket, cinizmusukat hogyan kell fellengzős retorikába
rejteni.
Persze nem csak a politikusokról van szó, hanem a közélet minden
szereplőjéről és minden magyar állampolgárról. Mert még mindig
fenyeget az a Bibó István által gyakran emlegetett veszély, hogy
az ország benne rekedhet a „demokraták nélküli demokrácia” vermében.
Vajon elég erősen fejbe kólint-e most minket, mindnyájunkat
a válság? Hogy tükörbe nézzünk, és elborzadjunk azon, hogy egy
nem-európai arc tekint vissza ránk? És hogy húsz év után ott folytassuk,
immár következetesebben és a sunyi pártérdekektől és tömeges
közönytől megszabadulva, ahol 1989-ben elkezdtük?
ISBN 978-80-8101-591-5
EAN 9788081015915
10,40 EUR
