– Szereted a találós kérdéseket? – tette fel nagyapám az éppen cseperedő unokájának a kérdést. Majd így folytatta: Feldobják fehér, leesik tojás. [Csanda Mária Körtemuzsikája]
…akarom mondani sárga. Ej, nem elrontottam! – kacsintott hamiskásan, mert csak azt akarta, hogy biztosan sikerüljön a megfejtés a legkisebbnek is. A háta mögött később kórusban kántáltuk az unokatestvéreimmel: – Találd ki, mi az? Feldobják: fehér, leesik: tojás!
De nem haragudott ránk.
Néhai mesélő kedvében régi történeteket elevenített fel, miközben jókat derült maga is, szórakoztatta annyi év messzeségéből a csínytevés. Ugyan a saját termésű borocska valószínűleg hozzájárult a jókedvéhez, nem emlékszem, hogy részegnek láttam volna. Egyik elbeszélése szerint amikor a háborúban megsebesült, vörösborral itatták gyógyszer híján.
Télvíz idejére esett a következő története. Nagyapám faluja tanúhegy lábánál fekszik, egyes utcái felvezetnek a hegyoldalba, természetvédelmi terület ma már a középkori maradvány romkápolnával együtt. Siheder legény volt akkoriban, és kitalálták a legények, hogy szánkáznának egyet. Próbáltak felvinni nagyobbacska alkotmányokat, de már nem voltak kisgyerekek. A falu apraja bezzeg a hegy legmeredekebb lejtőjén csúszkált egész nap, ahogy leesett a hó. Akár egy szál deszkán, és nem unták, de még csak meg se fáztak, pedig nem bundában-csizmában kényeskedtek, hanem csak ugyanabban a gúnyában, amiben a tűzhely körül a konyhában lesték a készülő ebédet, ha éppen nem kellett tűzifát behordani, vagy kisebb dolgokban segíteni. Vagy még egy lajbit magukra kaptak.
De hogyan mulassanak, mivel szánkózzanak a nagylegények? Egy falubeli tehetősebb özvegyasszony tartott lovasszánt is a szérűben, azon lenne jó! Így történt, hogy szombat este a nagyobb legények összegyűltek, elkötötték. Hogyan, hogy se, észrevétlenül. Szánkózás előtt még mulatoztak a kocsmában, majd a jókedvű társaság felvonszolta a meredek lejtő tetejére a ló nélküli szánt, beleültek és irány a mély! Hej, az volt a mulatság! Leszánkáztak és a végén feldűltek, a jármű pedig ripityára tört. Ki kellett fizetni a kárt az özvegyasszonynak. Összeadták végül az árát, a tulajdonos megbékült, új szánt vett, tán jobbat is a réginél. Nagyapámnak nevetett a szeme, és megjegyezte, hogy az én fülemen is van egy csücsök, ami a huncutság jele. Nem tudom, valóban ezt jelenti-e, de ő nagy pernahajder lehetett, úgy sejtem.
E történethez Mozart Falusi muzsikusok című kamarazenéjét K. 522 (szextett: két kürt és vonósnégyes) ajánlom, ami egy zenei tréfa: a zeneszerző hamis fújásokat, félrecsúszó hegedűhangokat, mellékerült összhangot is belekomponált. Ízelítőnek a második tétel:
{jcomments on}
