Méhes Károly íróKati lányával együtt költött gyerekverseinek második része.
Nyári kesergő
Mi ez, hogy az ördög vigye?
Ananász vagy ribizli-e?
Biza, dinnye lesz az árva,
egy baja van: mért pont sárga?
Görbül Katinak a szája:
– Enni eztet most muszáj-e?
Hogy vinnye el a rút kánya,
ó, te dinnye, mért vagy sárga!
Mért nem inkább jó görög!
Az asztalnál így dödörög,
mert megszállták – nem a kányák –
hanem százszám az ördögök!
* * *
NOVEMBER
Boloncolódnak a sárga fák,
levelüket, sutty, lehajigálják.
Útra kelnek a lusta böncök,
jön az ősz és ködöt köpköd.
Pocsolyatrappban fut Katus,
zsebében Gesztenyekutyus.
Ideje van már a sapka-sálnak,
és levelet írni a Mikulásnak!
* * *
SZIVÁRVÁNY
Mindent elhisz, aki jóbarátom,
mondja Kitkat, a csavar-ész,
mert sokszor nagy mesékre kész,
s szavaiból csak úgy süt az álom.
Kitkat olyan kicsi lány:
szíve csupa szivárvány!
Ha Szellemországban vagyok éjjel,
lenézek Mindenországra s látom,
hogy a sok kis élet miként pislákol,
és abba beleborzongok egészen.
Kitkat olyan kicsi lány:
szíve csupa szivárvány!
Sutyorognak a szellemi lények:
– Kitkat ügyesen intézkedik máma,
hogy Mindenország lakóinak álma
teljesüljön, mire ki-ki megébred!
Kitkat olyan kicsi lány:
szíve csupa szivárvány!
Reggel nehezen hagyja ott az ágyat.
Kérdem: – Ugye éjjel dolgoztál, Kitkat?
Ő, mint akit még az álom ringat,
csak motyog, mert a szellem-lét is fáraszt.
Kitkat olyan kicsi lány:
szíve csupa szivárvány!
{jcomments on}