Bekövetkezett hát, amire az űrállomáson kucorogva immár hetek óta számítottam.– [Böszörményi Gyula egypercesei]
– Muszáj ezt csinálnod? – meregette androidom a receptorait, miközben én marokra fogtam a csirkecombot, és módszeresen eltüntettem magamban.
– A táplálkozás igenis szükséges – motyogtam tele szájjal.
– Ez rendben is van. De így?! Mindenféle tetemeket és rostokat tömködsz magadba, mégsem vagy működőképes olyan hosszú ideig, mint én. Többet ér a tiszta elektromosság.
– Amíg van – mondtam, s megtöröltem kezem a nadrágomban. Előttem a műszertáblán vörös fények gyulladtak fel: bekövetkezett hát, amire az űrállomáson kucorogva immár hetek óta számítottam. – Úgy látom, hamarosan éhezni fogsz.
A Föld térhatású képén gombafelhők százai teremtek.
– Atomháború? – érdeklődött kíváncsian az android. – Tehát hamarosan leállnak az erőművek.
– Bezony – mondtam rosszindulatúan – És te szépen éhen döglesz.
– Talán… – mondta elgondolkodva az android – Mégis meg kellene próbálkoznom a hússal – és kíváncsian belecsípett a karomba…
Fotó – Triggerpit
{jcomments on}
