Nyakukba veszik az országot, mert kíváncsiak, mi lehet a felszín alatt. Ők lesznek ott is, mega kormány. (Bakos András jegyzete)
Beköltözni valakihez, megnézni közelről, milyen körülmények között él; mintha ez műsorötlet lenne, amit most lenyúl a politika. Holott 1935-ben még nem volt tévéadás. Abban az évben Illyés Gyula, Féja Géza, Nagy Lajos, Szabó Pál, Budai György, Ortutay Gyula, Kornfeld Móric báró és mások vásárhelykutasi gazdálkodók tanyáin vendégeskedtek. Megnézték Gregus Máté mintagazdaságát, voltak templomban is a házigazdákkal, este a körben beszélgettek. „Válthattam ismét a csodálkozást az életrevalóságon, értelmességen és a súlyos anyagi elnyomottságon… Arra voltam kíváncsi, hogy képzelik el a bajok megszüntetését… Sztrájkkal – felelte nagy meglepetésemre egy széles állkapcájú férfi. Az egész gyülekezet újra a valóban nagy és bonyolult adminisztráció ellen tüzelt. A másik gazdakörben ugyanez volt a hangulat. A tanyákon, melyeket a következő nap meglátogattam, ugyancsak. Szárazság, aszály, nyomor…” – írta föl magának Illyés Gyula. Egy évvel később jelent meg a Puszták népe, amely ugyan egy másik réteg, a mezőgazdasági bérmunkások, a cselédség életével foglalkozik, de azért ő és a többiek is tudták nagyjából, mit fognak találni Hódmezővásárhely határában. A beköltözés mellett legalább ugyanilyen fontos volt a befogadás gesztusa, a vendéglátókat is érdekelték ezek a véleményformáló értelmiségiek. A kölcsönös kíváncsiság és őszinteség jellemezte a néhány éve megszűnt Szempont magazin riporterének, Tudós Ágnesnek a sorozatát, ő is hétről hétre beköltözött valakihez az országban. A települést véletlenszerűen választották, a vendéglátót a hajlandóság alapján. Nem történt semmi eget rengető. Friss és megviselt emberek ébredtek, ettek, mosdottak, kávéztak begyógyult vagy nagyra nyílt szemmel a konyhaasztalnál. Szépen látszott, miből, hogyan élnek viseltes és új dolgaik, örökölt, muszájból összekerült bútoraik között. Arról szólt a műsor, hogy rendesek és szerethetőek vagyunk, ezért érdemes volt belakni az országot.
Gyurcsány Ferencnek és kollégáinak is biztosan a javára válik, hogy három napra beköltöztek a miskolci Avas lakótelep egy-egy otthonába. Ha már elhatározták, hogy mindenképp ezen a pályán akarnak maradni, jó helyen jártak. Az sem baj, ha ezzel divatot teremtettek, mert lehetnek itt őszinte beszélgetések, ha egyik fél sem akar a másik bőrébe bújni. Hasznos továbbá, ha tisztázódik az elején, hogy csak a jó szerencsén, vagy a képességeken is múlt, hogy vendég és vendéglátó különböző módon boldogult az életben.
Az ilyen látogatásnak elsősorban mégsem tapasztalata, hanem üzenete, marketingértéke van. Komolyan vehető, plebejus gesztus az egyszerűbbeknek, megmosolyogni való baloldali romantika a cizelláltabb lelkeknek; illegalitás, após pisztolya, vörös segély, esetleg három rekesz viszki, medvebőr.
Abból viszont gond lesz, hogy a vendég szereti bebizonyítani, ő itt is otthon érzi magát. Ha a házigazdát nem is, másokat ez biztosan irritálni fog. Sebestyén László, a Fidesz miskolci elnöke azt mondta, pojácaság, amit Gyurcsányék művelnek, itt a békés miskolciak nyugalma forog veszélyben. Szerinte Gyurcsány Ferencnek semmi keresnivalója Miskolcon, ezért a Fidesz felszólítja őt, hogy „álbaloldali milliárdos bandája azonnal hagyja el a várost”.
Szó sincs arról, hogy a saját lakásában mindenki azt lát vendégül, akit akar: ha beengedsz egy politikust, legott az ellenfele is otthon érzi magát nálad. Benyitsz a kamrába és ott állnak, nézik, mennyire száradtak be a meggybefőttek. A WC is foglalt, és valaki borotválkozik a fürdőszobában. Nem érdekes, van-e kulcsuk, mert úgy tesznek, mintha lenne. Inkább az a kérdés, neked mi keresnivalód van még otthon.
