avatar
2012. január 19. /

Én is itt tartok, vagy még nem

csengok1

„Én is itt tartok, vagy még nem, ez most nem derül ki.” (Bakos András versei)

A Lázár Ervin-mesében Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa elvágyódik onnan, ahová nőtt, és amikor megadatik a lehetőség, bejár országot-világot. Honvágya lesz, hazamegy, nem találja régi helyét, elindul megint, hogy megkeresse, de eltérítik. Amikor van rá idő, jó ezt a régi helyet keresgélni, mert néha meg is lehet találni apró részleteit, csak nagyon messze egymástól.

A fotó a makói Apaffy utcán készült.

Most csak aludjak

Rémálom, kocsmatöltelékeké:

mély nyomokkal vagdalt földút

fagyban, erős lámpafényben.

Hegyélek, amelyeken dér csillog,

a völgy mélye árnyékba borul

reggelig. Valahol át kell kelni

rajta szépen, ami lehetetlen.

Én is itt tartok, vagy még nem,

ez most nem derül ki.

Milyen szép másnap kora

délután esőre ébredni, otthon,

nyugodt gyomorral, egyedül.

Úgy rémlik, reggel mindenki

elköszönt, visszamentek

a lakodalmas házhoz, segíteni.

Azt mondták, most csak

aludjak nyugodtan, lesznek ott

elegen, nélkülem is boldogulnak.

Véreink

Ötkor kelünk az idegen kaszárnyában,

hamarabb, mint az itteniek. A tükrök

előtt sötétben kenjük arcunkra a habot,

az ajtórésen se szűrődjön ki fény. A víz

valahogy mégis egyre hangosabban

csobog, páran fölébrednek. Csoszogás

a folyosón, dünnyögés; most már ők

jönnek, húzzunk el. Sietni kell, pedig

ezt nem szabadna elkapkodni: a penge

nyomán egyre több helyen ég az ember

képe. Minden reggelünk így kezdődik;

szépen, fegyelmezetten vérzünk,

mint régi hőseink. Mondták már,

hogy hitvány a bőröd, szépöcsém?

Fölvonulás

Kidobott vitorlás hajó, avagy széltől

dagadó zacskó a gazban; többször

áttelelt, évekre ott ragadt, néztük

a buszból. Amikor ott is fölvonult

a társaság, szürke lakóbódét telepítettek

elé, és egy fáklyát a hulladékgáznak.

Esténként villogott a tévé a bodegában,

de a kinti fény, a cső tetején lobogó

lángé erősebb volt. Ilyen hatalmas

világosságnál láthattuk volna, tényleg

hajó-e az ott, de takarta a bódé.

Már ezt is meg lehet szokni, de

egy reggelre szokás szerint eltűntek,

ahogy a vitorlás is. Találgathattuk,

ahogy a legtöbb dolgukról, hogy mi

volt ez; megfeszített munka, szöszmötölés,

vagy valami békebeli sumákság.

Megosztás: