avatar
2012. január 13. /

A vadnyulak elszaporodtak Malmöben

Nevén szólítja a nőt. Egymásra mosolyognak. Megölelik egymást, és a férfi elveszi a csomagokat. [Szeles Judit prózája a Jávorszarvaslesen]

ast

Előzmények

Malmö, Lille torg, 2001. augusztus 4.


Késő este. Olasz étterem. Pizzát és tésztákat lehet rendelni. Az étterem kívülről szerény, az ablakok füstüvegből, nem lehet belátni. A téren zuhog az eső. A hatalmas ernyők alatt mégis viszonylag sokan ücsörögnek. Vacsoráznak vagy csak iszogatnak. A gázkonvektorokat bekapcsolták, kellemes meleget árasztanak az ernyők alatt. A biciklis lány két barátjával sörözik az egyik asztalnál. Az egyik iszonyú sokat dohányzik. Az ernyő alá becsap az eső. Úgy határoznak, hogy beülnek az olasz étterembe. A biciklis lány nem eszik. A két barátja pizzát rendel.

Malmö, Möllevang, másnap délelőtt


A pár egy kebabos utcai asztalánál ül. A férfi egy újságot lapozgat. A nő a járókelőket figyeli. Egy fiatal férfi egy régi évjáratú barna Forddal akar éppen beállni a parkolóba. Nem túl ügyes. Kész a kebab. Két-két pepperonival. A sarkon egy suhanc rohan. Egy sarokkal arrébb egy idős férfi táskájából kivette a tárcát.

Kellemes az idő. Körülbelül huszonhárom fok. A nap időnként kisüt. A nő ilyenkor a fejéről az orrára tolja a napszemüvegét.

A tárcában nincs sok pénz. Mindössze hetven korona. A pénzen kívül egy bevásárlólistát, két használt buszjegyet, egy örmény cipész névjegykártyáját és egy fényképet talál a fiú. A fényképen három kisgyerek, két-három éves a legkisebb, a két nagyobb olyan ötévesforma. A legkisebb egy piros plüssnyuszit tart a kezében. Nem lehet igazán látni, hogy kisfiú-e vagy lány a gyerek. A másik kettő fiú.

A suhanc a pénzt zsebre vágja, a tárcát pedig egy sportüzlet kirakatának a párkányán hagyja.

Malmö parkjaiban sok a vadnyúl. Szabadon tenyésznek, és nincsen természetes ellenségük. Ha Dániában is így tenyésznének, nem sokáig maradnának életben. A hajléktalanok összefogdosnák őket, és megsütnék. De nem is olyan messze innen, Stockholmban még az is megtörtént, hogy az egyik évben rettenetesen elszaporodtak a vadnyulak. A hatóságok úgy határoztak, ivartalanítani kell őket, hogy megállítsák a túlszaporodást. A természetvédők azonban tiltakoztak ez ellen.

Esőben a nyulak igyekeznek a bokrok tövébe bújni.


Koppenhága, The Dubliner, 2001.július 29.


Délután. Ír pub Koppenhága belvárosában. Félig nyitott. Zene szól. A zene az amerikai indiánok zenéjére emlékeztet, de mégis egészen mai. Az egyik asztalnál a fiatal férfi és a nő ül. A férfi montenegrói. A nő nem. Félhomály a teremben. Cigarettafüst. Közönséges dolgokról beszélgetnek. A férfi világos, a nő barnasört iszik. A férfi rágyújt egy cigarettára, és köhög.

Kastrup, nemzetközi repülőtér

Délelőtt. Európa egyik legnagyobb reptere. Formatervezett, szürke fémek, rengeteg üveg és hidegség. A férfi az érkezési oldalon a korlátnak dől. Körülötte sokan ugyanúgy valakire várnak. A várakozás izgalmas, de lassan telik az idő, és az idegek hamar elfáradnak, s akkor csak fásultan áll az ember. A férfi a nőt várja. A ki-kinyíló kapun mindig más és más lép ki. És közel már, hogy a tovább fokozhatatlan izgalom hirtelen átcsap közönybe. Sőt, irígységbe, amikor látja, hogy mások hozzátarozói már megérkeztek, és boldogok, felszabadultan ölelgetik egymást. A tömeg két csoportba osztható: azok, akiken eluralkodott az aggodalom, és azok, akik már megszabadultak az aggodalomtól.

Alig egy méterre van a kapu, a nő a férfi elé lép. A tervezők nem gondoltak erre, túl közel helyezték el a korlátot. Nevén szólítja a nőt. Egymásra mosolyognak. Megölelik egymást, és a férfi elveszi a csomagokat. Kedves szavakat mondanak egymásnak. A férfi zavarban van. Elfelejti, hol van a mozgólépcső. Évekig élt Koppenhágában. Lemennek a vonathoz. Csak a peronon jut eszébe, hogy a nőnek nincs is a vonatra jegye. Honnan lenne? A nő nem dohányzik, de kér egy cigarettát a férfitól. A férfi elmegy jegyért. A nő elszívja a cigarettát.

(folytatjuk)

{jcomments on}

Megosztás: