Ezzel az írással indul Szy Katalin Pszicho-logika című rovata.
Mint 2011-ben, a következő évben is fogok apróságokon idegeskedni. Hogyan vezethetném le másképpen a mindennapos frusztrációimat? Ilyen az emberi természet. Ha nem sikerül valami, ha egy tervünk meghiúsul, ha a várt, vagy áhított jutalmunk elmarad, ha tehetetlenségbe szorulunk, feszültség keletkezik a szervezetben, amit idegeskedésnek élünk meg. Hogyan húzhatnám ki magm a fiziológiai és pszichológiai törvényekből? Fogok idegeskedni, biztosan sokat fogok idegeskedni.
Mint 2011-ben, a következő évben is fogok sokat vásárolni, szép ruhákat, kencefincét a szivárvány minden színében, feleslegesnek tűnő tárgyakat, mégtöbb könyvet, virágpalántákat a kertbe, finom borokat, használhatatlannak tűnő tárgyakat. Szükségem van az újra, hogy érezzem, változom, megújulok, szükségem van a szimbolikus tárgyakra, mert az egész életünk szimbólumokból áll, szükségem van az értelmetlen tárgyakra, mert az élet természete is értelmetlennek tűnik sokszor.
Mint 2011-ben, idén sem fogom jobban beosztani az időmet. Mert jó néha egy napig ágyban maradnom. Beteget jelentenem, s közben feltöltődnöm, hogy a felhalmozódott feladatokra legyen energiám, és ha megoldom másnap, katartikusan gondoljak a teljesÍtőképességemre. Jó néha spontán döntésekkel felkavarni a beosztott rendemet. Jó néha hanyagul, határtalanul bánni az idővel, mert akkor úgy érzem, dacolhatok vele. A leggonoszabbal, legcsökönyösebbel, a megállíthatatlannal, a befolyásolhatatlannal. Ilyenkor legalább egy napig ő is megélheti a tehetetlenségét velem szemben.
Mint 2011-ben, idén sem fogok még többet sportolni. Mert szeretem a testemet és nem akarom sokat kínozni. Nem fogok eljárni gyakrabban orvoshoz, mert aki keres, az talál. Nem töltöm azidőmet unalmas emberekkel… és tessék, már is tele vagyok fogadalmakkal.
Fogadom, hogy 2012-ben olyan leszek, amilyen szeretek lenni: a saját szükségleteimre hangolt.
{jcomments on}
