Máskor ne küldjél nekem ilyen személytelen üzeneteket, képeket meg oldalakat…Szeles Judit a Jávorszarvaslesen.
Lesegítem nehéz posztókabátját, s lerázom róla a frissen ráhullott hópelyheket.
Csak ha van valami személyes mondanivalód is!
Reggel kezdett el havazni. Először idén. Mutatom az utat a nappaliba, és hellyel kínálom. A kabátját a fogasra akasztom, és megkérdem, kér-e teát vagy kávét.
Különben átugrom csak a leveleidet – folytatja.
Új szemüveg van rajta. Teát kér. Nem tudom, mit ért személyesen. Ezen elgondolkodom. Ennél személyesebb üzeneteket nem is küldhetnék neki. Minden nap új cikket írok a honlapomon az álmaimról és a rémálmaimról, küldöm neki minden nap a képeket, amiket festek, a lelki életem térképeit, minden áldott nap két-három tweetet és temérdek Facebook-hivatkozást, hogy mindent tudjon, mit olvasok, mit hallgatok, mit gondolok, hol járok, kivel találkozom. Ennél többet és mélyebbet nem tudok neki mutatni!
Megkavarja a teáját. Én nem iszom. Nézem, ahogy nem passzol az arcformájához a szemüvegkeret.
A hidegben elgémberedett ujjait melengeti a csupron, és kissé idegesítően szürcsölgetni kezdi a forró teát. Nem tudom, hogy mit mondjak. Nézem. Bepárásodik a szemüvege. És nem törli meg. Azt hiszem, már nem is lát engem. Hanem benne van a teában egészen.
Nem értem, miért veti a szememre, hogy nem vagyok elég személyes vele. Hiszen annál jobban, ahogy egy lírai alkatú író vagy egy festőművész kitárulkozik, senki nem lehet személyesebb.
Meg van sértődve. És csak a teájával hajlandó kommunikálni. Pedig én nézem, milyen emberi a sok ránc a szemüvegkeret körül. Szép, ahogy így áthajlik egyik hajtincs a másikon, a keze a teás csupron. Megpróbálom érezni jelenlétét a nappaliban, és értelmezni a mondatait.
Leteszi a csészét a dohányzóasztalra. Rájövök, hogy nem is rólam akar többet megtudni. Nem azért jött. És nem azért mondja, hogy nem bírok személyesebb lenni vele. Most értem meg, hogy igazán mit akar. Azt, hogy én kérdezzem: hogy van, mit csinál, merre jár, mit olvas, mit hallgat, mit gondol…és mit érez. Mit érez irántam. És miről álmodik. Erre vágyik. Hogy ezt kérdezzem.
Ma reggel kezdett el havazni először idén. A lekopaszodott fákat és az összefagyott fűcsomókat könnyű pihepaplan borítja. Igen , lírai alkat vagyok. Elviselhetetlenül könnyű. És te ezt szereted bennem.
(A szerző illusztrációjával)
{jcomments on}
