Archív

Film, idő, pénz

DSC 9562

Sok, egymásnak ellentmondó vélemény hangzott el a Millenárison megrendezett Filmíró napok rendezvénysorozaton. Ezekről kérdeztük Németh Gábor írót, akia Színház és Filmművészeti Egyetemen forgatókönyvírást tanít. (Fotó: Trokán Nóra)

Havas Ágnes azt kifogásolta aFilmíró napok egyik rendezvényén, hogy a Filmalaphozbeérkező forgatókönyvek nagy többsége szerzői filmek könyvei, és nem veszik számításba a kereskedelmi szempontokat. Változás előtt áll a magyar filmszakma ebből a szempontból, vagy a hagyományait ápolja?

Valószínűleg rákényszerül a változásra, mert rá van szorulva a Filmalap támogatására. Az alap pedig nyilvánvalóvá tette a szempontjait, melyek közül talán a legfontosabb éppen a nézőszám növelése mint az önálló nemzeti filmgyártás általuk egyedülinek vélt legitimációs záloga. Ha jól értem, a Filmalap jelenleg nem nagyon fogékony a piac elvárásaival és a szélesebb közönség igényeivel nem számoló, a filmet a nézőszámtól függetlenül önértéknek, önmagát igazoló, adott esetben csak önmagára reflektáló művészi formának tekintő, másképpen szerzőinek is nevezett filmre. A műfaji film, a producerközpontú projektfejlesztés primátusa várható. Az a maroknyi producer, aki túléli az aszályt, nyilván megpróbálja kitalálni, mire gondolhat Andy Vajna, amikor a nemzetközi fesztivál- és kereskedelmi sikerre egyszerre alkalmas magyar filmeket óhajt. “Írók, alkossatok remekműveket.” Nem irígylem őket…

Andy Vajna közepesnek értékelte a forgatókönyvírói mezőnyt.Szerinted mit jelent ez? Milyen a jó forgatókönyvíró?

Szerintem nem tudom, mit jelent szerinte. Gondolom, nem a tehetségről, hanem az általa ismert könyvek átlagszínvonaláról beszélt. Szerintem a jó forgatókönyvíró képes arra, hogy a kortárs vizuális kultúra kontextusában lássa az általa formált történetet. Ismernie kell a történetek elbeszélésének különféle hagyományait, a dramatikusat és az epikusat egyaránt. Megfelelően pragmatikusnak és visszafogottnak kell lennie a nyelvhasználatban. Zenei hallás és megfelelő szociolingvisztikai jártasság kell a jó dialógushoz, emberismeret a karakterek megformálásához, társadalomismeret a hiteles konfliktusok felismeréséhez. Műveltség a filmes elbeszélés hagyományának kiaknázásához és az innovációhoz. Kíváncsiság, tolerancia és alázat a mások ötleteinek elfogadásához és beépítéséhez. Jó csapatjátékosnak kell lennie. Diplomáciai érzék is kell az eredményes tárgyalásokhoz. Jó beszédkészség a prezentációhoz. Teherbírás a rohamszerű munkához. Önirónia és irónia a törvényszerűen érkező csalódások elviseléséhez. De mindenekelőtt élveznie kell az írást, függetlenül a megvalósítás esélyétől, különben boldogtalan lesz.

Az amerikai forgatókönyvíró iskola kész forgatókönyv-modellel dolgozik, eleje-közepe-vége, az ezen belüli szekvenciák, ésebben látja biztosítva a film hatását és kereskedelmi sikerét. Mit gondolsz erről az iskoláról, illetve ti használjátok-e aFilmművészetin?

Arisztotelész Poétikája az alapja a drámai hatás eszközeinek elemzésére épülő forgatókönyv-elméleteknek. Folyamatosan növekvő korpuszról van szó, túlnyomórészt angol nyelvű könyvekről. Szerintem most úgy ezerötszáz-kétezer kötetre rúghat ez a könyvtár. Ezek jelentős része egymásra épülő variáns. Nagyrészük a művészi vagy üzleti sikereket elérő könyvek hatásmechanizmusainak analíziséből indul ki, vagy azzal támogatja meg az elméletet. Az alapkönyvtár megúszható egy közepes könyvespolccal, Syd Field, Egri Lajos, McKee Storyja már magyarul is olvasható. Szerintem jó sorvezetők a filmes dramaturgia tanulásához. Segíthetnek a forgatókönyvvel kapcsolatos problémák artikulálásában, azonosításában, a karakterek felépítésében, a történet klasszikus struktúrájának felépítésében. Megtanulható belőlük a fejlesztési folyamat algoritmusa, elsajátítható belőlük a filmdramaturgia szakmai terminológiája, a formára vonatkozó sztenderd. Egyébként a legtöbbjük a kötelességének érzi idejekorán felhívni a figyelmet a saját korlátaira, arra, hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjük őket. Ennek szellemében részei az egyetemi oktatásnak. Itt hagyományosan a praktikus tudás megszerzését célozzuk, a módszer: learning-by-doing, írni kell, megérteni az ötlet természetét, feltárni az adott mű saját szabályait, majd számon kérni rajta a következetességet. Folyamatosan finomítani azt az érzéket, amit Hemingway shitfilternek hívott.

Egy film vagy egy forgatókönyv megítélése, tapasztalatból tudom, túl az alapvető szakmai szempontokon, ízlés kérdése is. A tíz előolvasóval most úgy tűnik, mintha demokratizálódna a forgatókönyvek megítélése. Viszont nem egy olyan filmet láttunk már, ami forgatókönyv-állapotában marhaságnak tűnt. Hogyan lehetne a könyvekről okosan dönteni?

A jó forgatókönyv önmagában sajnos nem garancia a jó filmre, még akkor sem, ha a mellérendelt szakmai kredit megnyugtató. Nem lehet tutira menni. Az igazán jó könyv szerintem gyerekké teszi mégoly cinikus, sokat próbált olvasóját is, nem hagyja, hogy félre tedd, behúz, végigáramlik rajta valami titokzatos erő, ami magával ragad, jelenetről-jelenetre, hogy csak a végén ocsúdsz föl. Az ilyesfélének nagy esélye van arra, hogy jó film alapanyagává váljon. Más kérdés, hogy forgatókönyv-központú fejlesztési támogatás mit tud kezdeni az experimentálisnak nevezett filmmel, a nem-történetközpontú, zenei-szekvenciális természetű filmnyelvvel dolgozó alkotók terveivel.

Mennyiben látod politikaiés hatalmi harcnak, ami most a filmes világ pénzelosztásában zajlik?

A harchoz nagyjából egyenlő erejű ellenfelek kellenek. Nincs itt semmiféle harc, izomból oldja meg a hatalom ezt is, mint annyi mindent. A legszomorúbb történet elszenvedői és olvasói vagyunk. A demokrácia illúziójának maradéka foszlik szét ezekben a hetekben-hónapokban, ennek a tortúrának a prolongált előadása zajlik, lassan már éjjel-nappal a hatalom parlamentnek nevezett színházában, két tehetetlen ellenzéki párt és a kriptonácik asszisztálása mellett. Miért pont a film volna kivétel? A kasszát most a kézivezérlésű kormányzati logikát követve a kormányfő személyes bizalmasára bízták. A férfira, akinek köszönhetően Orbán Viktor kezet rázhatott a Terminátorral, legalább is így tartja a fáma. Ő pedig intelligens, simulékony, korszerűen képzett szakemberekkel legitimálja ezt a bizantinikus eljárást. Van az a pénz, gondolom, ami segít eloszlatni az esetleges kételyeket a Filmalap felállításához vezető lépések antidemokratikusságával és előkészítetlenségével kapcsolatban. Azt, hogy a hatalom önreprezentációja és esetleges történelmi távlatú önlegitimációja mint igény milyen szinten határozza meg majd a Filmalapra nehezedő kormányzati elvárásokat, még nem lehet megítélni. A retorika egyelőre piaci alapú, egy sem értékelhető forgalmazással, sem profitorientáltan értelmezhető méretű piaccal nem rendelkező országban.

Török Ferencnek a Narancsban megjelent cikke Andy Vajna utolsó vágás joga ellen tiltakozott.Valahogy nagyon egymagában áll ez a hang. Mindenki kivár? Fél? Egzisztenciák válsága?

Török Ferenc arról a civil kurázsiról tett tanúbizonyságot, ami nélkül biztosan nincsen demokrácia. Ahogy a helyzetet elnézem, lehet, hogy vele sincs többé. Mégis, azt kell hogy mondjam, megértem azokat, akik erre a helyzetre hallgatással válaszolnak. A morális autenticitás általában a jóllakottak luxusa, csak nagyon ritka esetben az elemi egzisztenciális érdekeket fölülíró létszükséglet. Végtelenül kiszolgáltatott emberekről van szó, akik nem tudnak másból megélni, ezt tanulták, ehhez értenek. A kutya a legritkább esetben marja meg azt a kezet, amelyiktől az ételt várja. Magyarország szegény ország, nincsenek tőkeerős, független producerek, a privát mecenatúra forrásai jelentéktelenek, nincsenek államtól független nagybefektetők, a piac méreténél fogva nem tarthatja el a filmgyártást. Nagyjából körbeértünk – kizárólag az állami finanszírozásban, illetve az ezen alapuló nemzetközi koprodukciókban reménykedhetnek.

A filmes világ ilyen körülményei között mit mondasz a végzősforgatókönyvíróknak,milyen kilátásokkal”állítod” pályára őket?

Gondolhatod. Túl sok jóval nem bíztathatom őket. A szakma jelenének realitása nagyjából a szappanoperák periodikusan amortizálódó-cserélődő írói stábjaiban jelöli ki potenciális helyüket. Az új pályázati rendszer kevés erényeinek egyike, hogy szinopszissal producer nélkül is lehet forgatókönyv-fejlesztésre pályázni. Lehet, hogy valamelyik ötletük találkozik a mostani döntéshozók ízlésével és a kívánatos zsánerre vonatkozó elvárásokkal. Egyénenként persze még mindig van valamennyi esély a kiugrásra, szerintem elsősorban akkor, ha olyan rendező-partnerre találnak, aki belekerült a filmkészítés európai rendszerébe. A digitális technika hozzáférhetővé válása megkönnyítette a független, no-budget filmkészítés helyzetét, nyilván lesznek közöttük olyanok is, akik, ha nem is a megélhetésüket, de az értelmes élet formáit ilyen keretek között találják meg, sőt, esetleg olyan referenciákhoz jutnak, amik a pályára segítik őket. A magyar politikai szisztéma szerintem nem túl távoli összeomlása és remélhetően demokratikus újjáépítése után talán kialakul majd egy új, termékeny, szakmai diskurzuson alapuló konszenzus a nemzeti filmkultúra mibenlétéről, és a közpénzek újraelosztásának szakmai alapú, demokratikus formáiról. Már csak addig kell kibírni. Guggolva is, nem?

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top