Az Egy magyar regény bemutatója

A belépés ingyenes, a kötet a helyszínen kedvezményesen megvásárolható.

Az esemény Facebook-oldalát itt találjátok:http://www.facebook.com/event.php?eid=119148028198497

Bővebb információt a kötetről pedig itt:http://www.libri-kiado.hu/konyveink/konyv/171/Egy_magyar_regeny

Részlet a regényből Sárközy Bence ajánlásával:http://www.litera.hu/hirek/barna_david_egy_magyar_regeny

Bárány Tibor kritikája a Népszabadságban:http://www.nol.hu/lap/konyvszemle/20111029-egy_magyar_nagyvad

Galamb Zoltán kritikája az Ekultura.hu-n:http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-11-08+12%3A00%3A00/barna-david-egy-magyar-regeny

Szilágyi Zsófia kritikája a Magyar Narancsban:http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=24872

Gerőcs Péter kritikája az Élet és irodalomban:http://www.es.hu/gerocs_peter;a_fikcio_elszabott_alruhaja;2011-10-19.html

Darabos Enikő kritikája a Librarius.hu-n:https://librarius.hu/kritika/190-de-kritika/843-vagy-kideruel-vagy-nem

A legendás sírt, amely előtt az idősödő úriember és huszonéves szeretője megálltak a fülledt, szeles, bárányfelhős-viharfelhős délutánon, egy évtizede én is felkerestem. Az utolsó, egyessel kezdődő év tavaszán történt. A hátizsákomban egyebek mellett ott lapult a megsárgult kötésű könyv, amely most is itt hever az íróasztalon a számítógépem mellett. A könyvben megjelenési dátumként 1941 áll, Móricz Zsigmond írta, ám nem csak írta, hanem dedikálta is: igaz szeretettel, ez olvasható kis i-vel, fekete tintával az előzéklapon, alatta: Móricz Zs, a keresztnév maradéka a kezdőbetű után egy egérfarokszerű vonással visszarántva a margóról a lap közepére. Azokban a napokban a családomból rám hagyományozódott történetek, relikviák, helyszínek, és velük előzőleg semmiféle kapcsolatot nem mutató tények egyszerre úgy rendeződtek elém, mintha csak egy kaleidoszkópba pillantottam volna: csak ámultam, mert akkor és ott a látottaknak szavakba foglalható értelme vagy tanulsága számomra nem volt.A hátizsákomban a dedikált könyv mellett ott lapult a Tel-Avivi repülőtéren két nappal korábban vásárolt újság is, amely a címlapján tudósított Baruch Goldstein hebroni sírjának az izraeli hadsereg általi lerombolásáról.Mivel nem vettem virágot a városban, gondolván, ha veszek, biztosan nem találom meg a sírt, egy kavicsot tettem a koszorúktól foltos betonlapra.Az 1941-es kötetben könyvjelzőként ma is egy fekete-fehér képeslap szolgál, amely Szamosújvár – a városka román, így jelenlegi hivatalos neve Gherla – gimnáziumát, főterét, római katolikus templomát, látképét mutatja, és a bal alsó sarokban Rózsa Sándor, a helyi fegyházban 1878-ban meghalt betyárvezér sírját, egyszerű fakereszttel a pusztában. Előtte magyar baka áll. Nézi a sírt.Baruch Goldstein Brooklynban született 1956-ban, ortodox család gyermekeként. 1983-ban alijázott, a katonaság letöltése után a Hebron északi részén létesített telepen, Kiryat Arbán telepedett le. 1994 Purimján állig fölfegyverkezve, és az izraeli hadsereg egyenruháját viselve a mecsetbe ment, amely a hebroni Makpéla barlang fölé épült. Itt nyugszik Ábrahám, Izsák, Jákob, és a feleségeik.Huszonkilenc palesztint kaszabolt le ott helyben, és további százhuszonötöt megsebesített, mielőtt agyonverték. Kiryat Arbán lett eltemetve; a sírja azonnal zarándokhellyé vált azok számára, akik az új hőst tisztelték benne. Állítólag egyes haszidok táncoltak és énekeltek a sír körül.Ugyanaznap kora reggel, mielőtt kivonatoztam Szamosújvárra, Kolozsvárott elsétáltam a bérházhoz, ahol anyám született. Előző este, egyedül érkeztem a városba. Korábban soha nem jártam Erdélyben.A házon kőoroszlán-fejek tartják az első emeleti erkélyeket.Az egyiknek az álla alá népes vadméh-raj települt; én, amilyen lelkiállapotban voltam akkor reggel, még csak el sem csodálkoztam ezen. Jó darabig figyeltem a néptelen utcán a nagy kasból ki-be röpködő, sötét potrohú méheket, aztán kigyalogoltam a vasútállomásra.Ez a dedikált kötet volt az anyai nagyanyám legféltettebb kincse. Móricz volt a legkedvesebb írója. 1941-ben íratta alá vele. A könyvnapon. Amikor Kolozsvár és egész Észak-Erdély megint Magyarországhoz tartozhatott, aminek a nagyanyám teljes szívéből örült.Mégis, amikor az író megkérdezte tőle, hogy kinek is írja a dedikációt, nagymama tagadólag rázta meg a fejét, akkor az író újból föltette a kérdést, ő még egyszer megrázta a fejét, így Móricz a név helyét üresen hagyva kis betűvel kezdte, hogy igaz szeretettel. Hosszú volt a sor.Hogy lesz unokája. Fiú. Hogy magyarnak fogja fölnevelni.Három lánytestvér közt nőtt föl negyedikként, neki is két lánya született, rettenetesen sóvárgott egy fiúra.{jcomments on}