Ha nincs nevelve, és jóságos, ám erős manccsal fogva, a süngyerek is azon kapja magát, hogy biz’ el van kanászodva! – Böszörményi Gyula meséje
Álmomban láttam én egy pöttöm süngyereket, ki csatakos réten járva jól berekedt, s láza lett az éjjel. Mamája kezelte őt teával, forró berkenyével, minek illata belepte a szobát, gyógyítgatva ezzel a kis beteg torkát. A lurkó levélből vetett, puha ágyra heveredett, tüskés hátára takarót kapott, s mély álomba szenderült legott.
S mit látott e lázas, pisze süngyerek, ki megfogadta: többé pocsolyába nem hempereg? Álmot látott, furát és mesést, mi úgy tetszett neki, hogy délig halasztotta az ágyból felkelést. Álmában nénje és mamája azon vitázott, hogy a gyerek, ki egészségére nem vigyázott, kaphat-e ajándékot, ha jő a nap, mikor ezüsthasú felhők ontják a hűs havat.
– Karácsonyra ajándék dukál! – szólt a sünmama, de a nénje rögtön replikál:
– Nem úgy van az, ha a gyerek rossz és ravasz! Megmondtuk neki világosan: hazajönni piszkosan és sárosan a csínytevés jele! Az ilyen gyereknek karácsonyeste még jó, ha üresen marad a keze!
– Legyen szíved – kérlelte őt a mama. – Még jobban megbetegszik, ha egy kis sár miatt mindenki vele veszekszik.
A süngyerek álmában hallotta tehát e szavakat, és látta mamáját, nénjét, kik egymás kezéből kapkodták ki a csomagokat. Közben meg a kistestvérek köröttük ugráltak lankadatlan, s nézték, melyik felnőtt lesz végül hajthatatlan.
A beteg süngyerek mindezen jót kacagott, hisz úgy hitte, mit lát, az csupán álom.
– Bármily rossz voltam is, a fa alatt az ajándékomat végül úgyis megtalálom – gondolta ébredés után.
Így aztán karácsonykor nézett csak bután, mivel a sáros sündisznólkodás után tényleg semmit sem kapott! Sünöknél ugyanis a törvény szigorú: a rossz gyerek jutalmat nem kap, legyen bármily szomorú!
(Na jó, azért elárulom: a mamája végül megszánta kicsit, s bár a nénje szeme villogott, azért titkon adott néki egy kicsi csomagot.)
Folyt. köv.
