Mert neked, aki beléptél a Lámaszemesötétkékbe, onnantól megváltozik az életed, megtisztul a tudatod, azon túl már szeretni fogod az ellenségeidet is, úgyszólván minden lény javára élsz, leszel és cselekedsz. – Fekete Vince mesketéje.
„Láma szeme, láma szeme sötétkék…”
Sanyarú sorsuk van az erdei Lámaszemesötétkék akció követőinek. Megannyi csel, csapda, gond és veszély leselkedik rájuk a Kárpátok kanyarulatán belül, nem beszélve a temérdek gonosz, kétlábú teremtményről, akik minduntalan azzal próbálkoznak, hogy gátolják, hogy akadályozzák minden lépésükben, minden mozdulatukban. Kivetett, megvetett harcosok és gondolkodók, filozófusok és társalkodók ők, akiknek nincsenek itt gyökereik, semmi nem köti ide őket, gyüttment, lézengő jövevények. Sem rokonuk, sem ismerősük, sem boldog ősük, ahogy a költő mondja. Nem mond nekik semmit az erdélyi léthelyzet, a magányos fenyő, a gyöngykagyló, nem mondanak nekik semmit az erdélyi bércek, sem az erdélyi hegyek, sem a borvizek, semmi, semmi. Ilyen kivert kutyák ők, akik nem tudják, mi az, hogy hűségesnek lenni a gazdához, nem tudják, mi az, hogy hűségesnek lenni a helyhez, a hely szelleméhez. Nem mond nekik semmit a kietlen Nemere nevű szél, a Szent Anna-tó, a Bálványos, a Steaua–Sportklub jégkorong-rangadó, nem az áthallásos darabok, írások, az olyan könyvek, amelyek csak (és csakis) a sorok között olvashatók.
Sajnálnivaló látvány szegény kékszemű, és szánalmas minden rokona és leszármazottja itt a Székelyföld szívében, Székelyszentmeddőpatak központtal, aki ilyen-olyan felkelő nap országabeli hívők vagy különféle, szintén arról a tágabb környezetből származó filozófiák gyülekezetének, életmódjának majmolója, aki amúgy a maga helyén, a maga szellemi hazájában, kultúrájában, országaiban tekintélyes bölcseleti, vallási, hitbeli és gondolkodásbeli megalapozottságú iskola és hagyomány követője, továbbvivője és éltetője.
Mert divat ma a távoli élet számunkra romantikusnak tűnő világa, eszmerendszere, a mienket megtermékenyítő hatása, szellemi orientációja, szimbolikus jelrendszere.
Ha kiábrándultál mindabból, ami itt van, ami itt vesz körül téged, amibe beleszülettél, ami az apáid, nagyapáid vallása, hite, kultúrája, civilizációja volt, mi sem egyszerűbb, mint önkinevezéssel, egy-két napos kurzus elvégzésével, néhány utazó tanító lelkesítő dumájával a tarsolyodban hátat fordítani ennek az értékválságos világnak, a létbizonytalanságnak, és mindenféle csalódásodat, jövőről táplált illúziódat magad mögé söpörve, a sehová sem tartozás bizonytalanságát, annak kietlen erdélyi szélként szaggató magányosságát felváltani valami jobbra, valami „igazira”, valami idegenre, mondjuk ilyen Lámaszemesötétkék aksönre. És azontúl Te már egy kis közösség része lettél, elmenekültél saját kultúrádból, hátat fordítottál az európai kultúra és civilizáció és gondolkodás által létrehozott értékeknek, helyette egy sokezer éves, más társadalmi feltételek között létrejött életformát vallasz a magadénak, és megpróbálod átültetni a székelyszentmeddőpataki „filozófiába” és „eszmerendszerbe” és „kultúrkörbe”. Ehhez a pózhoz pedig szükséged van arra is, hogy Te is teljesen átlényegüljél. Nincs többé esti Miatyánk, és – Ó, édes istenem! – nincs vasárnapi templomba járás, nincs perkői búcsú és csíksomlyói zarándoklat, s a csíksomlyói könnyező Szűzanya neked már csupán üres bóvli, kiürült semmi. És mindettől máris magasabb rendűnek képzeled magad, kiválasztottnak, akinek az a hivatása, küldetése, hogy meggyökereztesse ezen a kietlen, szilvapálinkás, magányos fenyős és ujjnyi vastag disznószalonnás vidéken az igazit, az igazi Lámaszemesötétkék akció részeseként, ennek letéteményeseként. Innen már, erről a magaslatról pedig csakis megvetéssel kell és lehet tekintened ezen a cudar vidéken az önnön tudatlanságukban tévelygőkre, azokra a milliós számot is megütő alacsony tömegekre, akik buta módon megmaradnak annak, amik az apáik, nagyapáik, déd- és üknagyapáik voltak, és nem értenek semmit a Lámaszemesötétkék szellemi lényegéből, s bolond, buta és tudatlan módon továbbra is saját sorsukat, nemzetük kultúráját és azon belül saját, rég téves úton járó szellemi útját választják kényelemből, megújulni nem akarásból, a változás szelének meg nem érzéséből és fel nem fogásából, és nem értik meg veletek együtt, hogy mi is az igazi, mi is a valódi Lámaszemesötétkék akció.
Mert neked, aki beléptél a Lámaszemesötétkékbe, onnantól megváltozik az életed, megtisztul a tudatod, azon túl már szeretni fogod az ellenségeidet is, úgyszólván minden lény javára élsz, leszel és cselekedsz. Innentől már tudod, hogy több vagy, mint a más emberek, innentől a magad sorsát kezedbe veszed, és te leszel minden dolgok alfája és omegája. Ezeken az elágazó ösvényeken kell elindulnod csupán, illatos kertek vesznek körül, különféle utak és ösvények, szent csapások és szent visszacsapások. Innentől már te vagy a székelyszentmeddőpataki szupermen, éppen csak dobócsillagod nincsen, s ha van is, az is csak fából, amolyan helyi érdekű és értékű visszadobócsillag, meg visszadobótű, amit különféle alkalmakkor, az alacsony tömeg elhárítására használhatsz majd. Önjelölt guruk és utazó agitátorok jönnek, magukkal hozván az igazi tudást és a megtisztított tudatot, tanítványaikat hajszoló mesterek, akik maguktól, a saját különbejáratú lámaszeme-guruiktól kapják az utasításaikat. Neked csak hinned kell bennük, s máris tanító lettél te is, máris a magasabb körökbe léptél ezáltal, s aznapi ezer hajladozásodat kell csak megcsinálnod, hogy ekként is tisztuljon szalonnától fénylő és futásfalvi szilvapálinkát gazdagon áramoltató tudatod.
Innentől már a te történeted igazi lámaszeme sztori, ami egy félig sem ifjú kalandjairól szól, aki arról ismerhető fel, hogy nem ismerhető fel, aki nem látszik lámaszeme tagnak, legyen nyakkendős úriember-imitátor, utcaseprő vagy menő vállalkozó, akinek nem is kell meglepetésszerűen belopóznia a várba, mert ott élt mindaddig, és innen kell meglepetésszerű támadást indítania nem is a védők, hanem a várban élők ellen, belülről okozva zűrzavart, miközben a fősereg kívülről feszegeti apró csákányaival a vár falait. A félig sem ifjú hős végzete, hogy szembenézzen a gonosz bentiekkel, és lehetőség szerint belülről bomlassza azokat. Nem magányos farkasként veszi fel harcát a démoni csapatok, a saját várbeli társai ellen, mert segítői is akadnak, akik követik egyáltalán nem veszélytelen útja során.
Itt a vége. Fuss el véle!
{jcomments on}
