avatar
2011. október 28. /

Köd-gubában jön a november

Kd-gubban jr a November

’93-ban a Szeghalmi kollégiumban olvastam először Adytól Az eltévedt lovast. „Kisértetes nálunk az Ősz / S fogyatkozott számú az ember: / S a domb-keritéses síkon / Köd-gubában jár a November.” Rájöttem, hogy én is képekben gondolkodom. Akkor kezdtem el írni. Hartay Csaba versei.

(Fotó: Révai Sára)

Megmaradt

Elöregedett, szőrös zsinórok.

Rakosgatom a sufniban a botokat.

El kéne adni a telekkel együtt,

vagy nem tudom.

Nincs rá időm,

nincs hal, meg ilyenek.

Pedig csak lustaságból

nem horgászom évek óta.

Arcomat nézem

a kézmosó fölötti tükörben.

Már az ősz sem hat meg,

egyedül a korai sötétedés zavar.

Kihúzom a hűtőt,

kiveszem a januárban lejáró

dobozos söröket.

Megmaradt, ilyen nyár volt.

Megmaradt a nyár.

Nem volt minek elmúlnia.

Megmaradt,

mégsem maradandó.

Lehallgatás

Korábban sötétedik.

Új macska a háznál.

Elfogyott a forralt bor.

Bekapcsolom a riasztót.

Leveleket gereblyéz a szomszéd.

Nekünk is kéne.

Majd ha lehullik mind.

Ne gyere be sáros cipővel.

Hány fok van odakint?

Leveszem a fűtést.

Vegyél szeletelt kenyeret,

Camping sajtot is.

Kezdődik a Napló.

Van benne valami érdekes?

Kádban olvasom a cikket,

az újság beleér a habba.

Jó itthon.

Senki sem ugráltat.

Hol a hajszárító?

Holnap hozhatnál tejet.

Jössz aludni?

Vedd halkabbra a tévét.

Ébresztő 5:40.

Majd ebéd után ledőlök.

Szombaton dolgozol?

Noémit elhívod?

Elnézhetnénk valahová.

Éjfélig vagy kicsit tovább.

Tegnapnak mása

Bontott bála porával

Traktor zaja szűrődik

Varjak eveznek

Az ég indigó vizében

Tegnapnak mása

A résnyire hagyott alkony

Apadó fényében fák áznak

Az árokból macska les

Levelek kavarognak

A szél vagonjaiban

Az éj eléri a hajnali

Csatlakozást

Mélyre

Sötét táv. Csatornák átka. Alagutak.

Kiplakátolt álmok. Bolyongás éje.

A jó rosszra hajlik. A sekély mélyre.

Az utazás nem vált megérkezésre.

Aki átlépett, vár. Önmagára, ott.

Harmadik alakban nem lehet halott.

Az arc. A hang. A tett. A szó.

Leoltott félelem, szelíd útravaló.

Nem szakad. Folytonos vég.

Nincsenek évek, fiatal a rég.

A nap korom. Az óra hallgatag tó.

A másvilág nem másolható.{jcomments on}

Megosztás: