1991 Nyara. Ákos és Shado elballagtak az általánosból. Egy éjszaka együtt horgásznak a Nyúlzugban. A hűvös Körösparton egyetlen kislámpa világít. A holtág vize gőzölög az éjben. Szemben nádszigetek, halk moccanások. Vastag pulóverben ücsörögve várják a kapást.
– Ott van. Kapásod van. Kifeszítette.
– Hülyülsz?
– Dehogy, pont húzta, amikor nem néztél oda.
– Ilyen nincs, egy pillanatra nem figyelek, és rögtön jönnek az éji pontyok.
– Kesztyű lesz az, semmi ponty. Vagy törpe.
– Tényleg itt van, megint húzott rajta. Na, gyerünk, pontyocska, ne szarakodj. – Shado a bot mellett készenlétben tartja a kezét.
– Elment?
– Úgy tűnik, lelépett. – Shado hátradől a székben, összehúzza kapucnis pulcsiján a zipzárt.
– Most, bazmeg, megint! – Ákos felkiált. Shado bevág, de semmi erőteljes ellenállás, lazán tekeri ki.
– Elment?
– Szerintem valami van, keszeg lesz. Az hát. Szép dévér.
– Tedd be a haltartóba, a többi közé, majd megsütjük, jó lesz az paprikás lisztben megforgatva. Majd anyukám megcsinálja holnap.
Shado letörli a kezéről a keszeg nyálkáját, újra csaliz. Vékony trágyagilisztát fűz a horogra, a tetejébe egy szem csemegekukoricát tesz. Az etetőkosárba tápot gyúr. Lendít, dob. A szerelék valahol szemben, közel a nádszigetekhez csapódik a vízbe.
– Nem láttam hova ment, addig nem ér a lámpa fénye, de szerintem jó helyen csobbant.
– Csak ne dobjál keresztet, te szerencsétlen, amúgy oké. – mondja gúnyosan Ákos.
– Szerencsétlen? Egy null ide, ma éjjel még lófaszt se fogtál.
– Mi? Az én halaimmal van tele a szák.
– Ja, persze, egy hét alatt fogtál három kesztyűt meg hat törpét, szép eredmény.
– Ha egy hete lennének a szákban, már elrohadtak volna, délelőtt fogtam őket, úszóval.
Shado elhelyezkedik, ráteszi a csipeszt a zsinórra, libeg egy ideig a kapásjelző, majd megáll. Körülöttük párás sötétség. Az átlagosnál hűvösebb nyári éj.
– Rohadtul lehűlt.
– Ja, 15 foknál nincs melegebb szerintem. És itt ülve még hidegebbnek tűnik. Gyújtasz? – Ákos Shado felé nyújtja a doboz Szofit.
– Mi ez, Mező?
– Az hát, jó erős mezei Szofi.
– Kié?
– Zoláé.
– Hogyhogy? Nem lesz ideges, hogy ellopod a cigijét?
– Ugyan, lófaszt fog rá emlékezni, hogy kint hagyta a múltkor. A fürdőköpenye zsebében találtam. Azt hitte a hülyéje, hogy ott nem fogom keresni. Ez már szépen a mienk. Nincs is ennél finomabb, Zola ingyen cigije, de jól esik. –Ákos nagyot slukkol.
– Nem félsz, hogy anyukádék meglátnak?
– Alszanak. Az előbb még világított fater a házban, nézett valami meccset a Junosztyon, be már felmászott az emeletre ő is. Éjfél elmúlt. Meg szerintem tudják, hogy szoktunk cigizni.
– Persze, biztosan sejtik az én szüleim is, de azért előttük nem szívesen bagóznék.
– Ugyan, én nem félek. Ha lejön anyu, vagy fater, akkor szépen eloltom, ennyi. Vagy átadom neked – Ákos mosolyogva megrántja a vállát.
– Most neked húzott!
– Láttam, de ne kiabálj, mert így tényleg lejöhetnek.
– Az előbb meg te ordítottál, hogy nekem rángatja.
– Oké, kussoljunk, és akkor nem lesz gond. Ott van, megint húzza. – Amint kifeszül a zsinór, Ákos bevág, a damil abban a pillanatban elszakad, még csattan is egy nagyot.
– Mi van?
– Mi lenne, elszakadt. Ez lehet, hogy ponty volt.
– Hányas az a zsinór? Húszas?
– Faszt, huszonötös, csak már régi. Kétéves. De aranyteknőc.
– Hiába aranyteknőc, attól még elszakadt, tehát szar. – teszi hozzá Shado.
– Van még elég a dobon, szerelek. – Ákos hátramegy a sufniba horgászdobozhoz, turkál benne egy ideig, majd két horoggal és egy etetőkosárral a lámpa fényéhez lép.
– Ez még az az etetőkosár, amit Miki készített?
– Az bizony, van még belőle vagy húsz nekünk is. Neked mennyi van, száz?
– Annyi még tutira van. Műanyag csőből és drótból van, de a célnak pont megfelel. Karabiner nem kell?
– Dehogy kell. Bár adhatsz.
– Tessék, van a zsebemben pár apróság.
– Kösz, bazmeg.
– Meddig nyomjuk?
– Ameddig van értelme. Mondjuk össze is pakolhatunk, mert eleve semmi értelme, de ezt a szerkót már legyártom. „Úgyse fogtok semmit!” – Ákos gunyorosan ismételgeti az egyik kedvenc mondókáját. A szerelék perceken belül kész, felcsaliz, majd bedob.
– Kereszt? – kérdi mosolyogva Shado.
– Kereszt a faszt. A legjobb helyre ment. Ott lesz az ötkilós. A szájába dobtam.
– Adjál még cigit.
– Mennyit szívsz? Fene a pofádat. Na, itt van, gyújtsál. Hoppá, ez az öngyújtó megadta magát.
– Várjál, van gyufám. – Shado tüzet ad Ákosnak, majd ő is meggyújtja a cigarettáját.
– Kurva jól tud esni ilyenkor. – Ákos hátradőlve fújja a füstöt.
Éjjel egy. A fiúk egyre jobban fáznak. A teleksor melletti úton egy autó jön. Lada. A fénye messziről pásztázza a part menti nádast.
– Ki a faszom ez?
– Ez? Senki. Egy Ladás akárki. Kocsikázik.
– Azért durva, hogy éjjel egykor jön erre, szerintem lopni akar, azért nézelődik ilyenkor.
– Menjen a picsába, a kapu zárva van, ide nem tud bejönni. – legyint Ákos.
– Tök érdekes, hogy mondjuk mit fogunk csinálni tíz, vagy húsz év múlva, nem? Nem szoktál ilyeneken gondolkozni? – Shado Ákos felé fordul.
– De, szoktam. Elképzelésem sincs sokszor, hogy mit kéne.
– Hogy érted?
– Hát hogy mivel fogunk majd foglalkozni, mihez értünk, mi érdekel bennünket. Mert most még azért nem sok minden.
– Érdekes. Év végén kérdezgették, hogy mi akarok lenni. Tudja a faszom, megyek ide a sima gimibe, oszt jól van. Lesz időm gondolkodni még négy évig. Hogy mit akarok? Semmit. Horgászni.
– Nekem meg szépen irány Szentes.
– Érdekel a kertészet?
– Mit tudom én. Mondjuk, hogy igen. Zola is oda jár, legalább annyit tudok róla, hogy penge hely. Jó bulik vannak.
– Igen, Zola mindig meséli nekünk a sztorikat, hogy miket művelnek a koleszban.
– Az az érdekes, hogy mondjuk húsz év múlva, bazmeg, elvileg már lesz feleségünk, gyerekünk, talán lakásunk, fix munkánk is. Hány évesek is leszünk?
– Várjál. Hát egyszerű. Adjunk hozzá húsz évet. 2011-lesz akkor.Te 35, én meg 34. De durván hangzik. Milyen öregek leszünk, nem? Milyen világ lesz akkor? Ki tudja. Lehet, hogy repülő autók fognak közlekedni. Vagy lejönnek az Ufók, és mindenkit megbasznak. – mondja röhögve Shado.
– Fasz tudja. Az biztos, hogy 35 évesen már nem fogunk feljárni diszkóba. Most se nagyon látni ilyen öregeket a Pavilonban vagy az Árpádban. Elvétve egy-egy huszonéves, de az is ritka. Harminc fölött már otthon fogunk szépen ülni a seggünkön.
– El nem tudom képzelni. – Shado a fejét rázza.
– Nyomjunk még egy cigit.
– Oké, adjál nekem is. Már eleve ez a 2000 is durva. Annyiszor hallani, hogy akkorvilágvége lesz. Szerinted? – kérdi Shado
– Én nem hiszek az ilyesmiben. Az csak egy évszám. Lófaszt lesz itt világvége.{jcomments on}
