Archív

Vissza az egekbe, de itt a földön!

Olomouc 1

“Ég! Ég!” (Kolumbusz Kristóf fedélzeti ügyeletese a pampákon)

Szeretett munkahelyemen, az ELTE bölcsészkarán beindult az őszi félév. Abban az értelemben nehezen, hogy a gyönyörű idő tanárt és diákot is szívesen marasztalt volna a napsütésben – amire különben volt lehetőség, hiszen a Trefort-kerti kampuszra az alagsorból kiköltözött Könyvtárklub remek helyeket és finom dolgokat kínált, délután 4-től már sört is.

Így nem meglepő, hogy nem egy órát és nem egy tanszéki értekezletet láttam a kerti sátrak alatt, ahogy a régi időkben, mintegy peripatetikusan – bár a sétát itt az ülés helyettesítette.

Ma már alig lepődik meg bárki azon, hogy az egyetemek általában, így a mienk is katasztrofális anyagi helyzetet lát maga előtt, aminek a kivédése, részleges megoldása szorító szükség. Ilyenkor az ember, ha nincs más választása, előre menekül – és ezt teszi karunk is: fizetős tanfolyamokat indít. Idegennyelvű részképzéseket, amelyekre külföldi vagy itthoni, de idegen ajkú diákok jelentkezését várja; és szabadegyetemi kurzusokat, amelyek olcsó belépéssel mintegy tartalmi továbbképzést adhatnak, vagy ismereteik korszerűsítését és bővítését kínálhatják a látogatóknak: diákoknak, tanároknak, kulturális szakembereknek, a szellemi valóság és a tudomány iránt érdeklődőknek. Van ennek már hagyománya bölcsészkarunkon, például a Gólyavári esték nyitott sorozata, amelyeken tudományáguk legkiválóbb képviselői tartottak előadást változatos és izgalmas témákban.

A szeptemberben beindult szabadegyetemi előadás-sorozatok – amelyekről tájékoztatást nyújt a bölcsészkar honlapja (btk.elte.hu/szabadegyetem) – egyike az avantgárd irodalom és művészet összefüggéseit tárgyaló kurzusom, amelyben különböző területekről érkező, nagyszerű, többnyire fiatal oktatók működnek közre.

A kurzus valójában a 20. században kibontakozó avantgárd és experimentális tendenciák egyes fontos jelenségeit, folyamatait, szerzőit, műveit elemzi, ezen keresztül pedig az új irodalmi-művészeti nyelvek és művészetközi folyamatok vizsgálatára vállalkozik. Ilyen például a költészet és a képzőművészet köztes területén artikulálódó vizuális irodalmi hagyomány. Vagy a szintén az irodalom és egy másik művészeti ág átfedésében formálódó hangköltészet (poésie sonore), illetve a modern összművészeti tendenciák egyik tartós műfaji dimenziója, a futurista estektől és a dadaista kabarétól a hatvanas évekbeli happeningen, és a Fluxus-eventen át a mai performanszművészetig terjedő, nyelvi, vizuális, hangi és gesztuális jellemzőkkel egyaránt rendelkező „Aktionkunst”, vagyis akcióművészet. De foglalkozunk a 20. század második felében az informatika és a szofisztikált, új technikai médiumok, illetve a vizuális és digitális transzformáció által kibontakoztatható nyelvi regiszterek (videóköltészet, robotika, számítógépes irodalom stb.) kultúraformáló hatásával is.

Egyszóval legjobb szándékunk szerint hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy hozzáférhetőbbé váljék a közönség számára is az az immár százéves irodalmi-művészeti gyakorlat és annak elméleti vonatkozásai, amelyet avantgárdként, alternatívként, olykor undegroundként, kísérletiként tart számon a szakmai köztudat, és amely sokoldalú fejlődésében, összetettségében is jelentős koherenciát, gazdag összefüggésrendszert mutat. Egyszóval mindez napi kultúránk része, csak még nemigen vesszük észre.

A közreműködők tudásán és az általuk megmozgatott ismeretanyagon túl szabadegyetemi kurzusunk horizontját és működését segíti az Artpool Művészetkutató Központtal való együttműködés és az a lehetőség, hogy annak archívumára is támaszkodhatunk.

Az első előadásokat figyelemreméltó érdeklődés kísérte, a többség a harmadik után már rendszeres látogatónak tűnik. Az egész sorozat bevezetését is szolgáló nyitóelőadásom a modern költészet vizuális jelhasználatát elemezte elsősorban, Mallarmétól a képversen és a futuristákon (Marinetti, Depero, Cangiullo) át a konkrét költészetig (Belloli, De Campos, Pignatari, Gomringer) és az újabb vizuális nyelvi kísérletekig.

A második előadást október 6-án Gelencsér Gábor (ELTE BTK filmtudományi tanszék) tartotta az irodalmi hagyomány jelenlétéről a hetvenes évek magyar filmművészetében. Az előadó három emblematikus filmen keresztül vizsgálta, hogyan kapcsolódnak az avantgárd, akkor részben underground alkotások a magyar filmkultúra képviseleti hagyományához, tradicionálisan irodalmi jellegéhez: Magyar Dezső: Agitátorok, Bódy Gábor: Amerikai anzix és Erdély Miklós: Verzió című filmje állt az előadás középpontjában. A filmek jelentésére, formavilágára és filmtörténeti hatásaira koncentráló elemzést rövid vita is követte, és – az elhangzottak képi-hangi bemutatására és alátámasztására – mindhárom filmből egy-egy részlet is látható volt.

Október 13-án Sőrés Zsolt, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa – bravúros beugrással – tartotta a harmadik előadást William S. Burroughs kísérleti filmjeiről. A kortárs amerikai irodalom egykor kultikus alakjáról pusztán irodalmi szempontból is kevés az információ Magyarországon, és csak néhány, nem is mindig a legfontosabb könyve jelent meg magyarul. Burroughsnak a nyelvi kutatás iránti eredendő elkötelezettsége azonban hangi és filmmunkáiban is relevánsan nyilatkozott meg – a sajátos vágástechnikára és a motívumok permutatív kibontakoztatására épülő struktúrák ezekben mutatkoznak meg a leginkább. Az íráskép, az ikonikus jelhasználat és az ideogramatikus gondolkodás fontosságára az előadó példaként a szerző cut-up filmjét (The Cut-ups), valamint a Bill & Tony-t vetítette le. Egy hozzászólásban kiderült, hogy Burroughs jellegzetes ismétlési technikáinak mágikus alapjai is vannak. Ezzel kapcsolatban érdemes az előadó Facebook-bejegyzését idézni:

Örülök a ma esti Burroughs-szeánsznak; különösen annak, hogy a mágia aspektusai is szóba kerültek – a palimpszeszt, mint az “áthatolás” módja, a káoszmágia, a még Crowleyt nem érintő, “eredetalkotó” alkimista művészet és az olyan szubverzív kulturális fejlemények, mint az underground képregény és a valóságalkotás a nyelv transzgresszióján keresztül. Élmény volt veletek ma este ezt a rövid másfél órát együtt tölteni, Kedves Hallgatóim! Örülök, hogy jelenlétével megtisztelt Ladik Katalin, aki 1980-ban New Yorkban egy fesztiválon lépett fel Burroughs-szal és Gysinnal. Köszönöm Szkárosi Endre meghívását a Szabadegyetemre. Hamarosan folytatjuk!

Így is van: október 20-án, csütörtökön Veres Bálint (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézete) előadása következik: Egy intermediális ősműfaj: az opera – és a videoklipek. Várunk minden érdeklődőt a Múzeum krt. 4/C 328-as előadójában. Akit bővebben érdekel a kurzus, nézze meg az www.itadokt.hu honlapot. Aki pedig az ELTE BTK többi, izgalmas szabadegyetemi kurzusára kíváncsi, nézze meg a kar honlapját: www.btk.elte.hu/szabadegyetem

Vissza az egekbe, de itt a földön!

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top