Már több mint hetven darabból áll az a művészeti kollekció, amit kiötlője és létrehozója, Kárpáti Tamás Hungarikonoknak nevezett el. A dolog arról szól, hogy Kárpáti egy szép napon rájött: számos olyan relikvia bújik meg a lakásában, amit hosszú újságírói pályája során jeles emberektől, művészektől kapott, vagy egyéb felajánlás révén került hozzá.
Ám nem akarta, hogy csak porosodjanak, és majdan az unokák esetleg kihajítsák
ezeket a különös tárgyakat, ezért szép sorban felkérte képzőművész ismerőseit, barátait, hogy egy-egy tárgyat, ami megihleti őket, foglaljanak bele egy műalkotásba.
– Így tán megmentem őket az örökkévalóság számára – vélte, és persze örömmel konstatálta, hogy a kortárs szobrászok, festők nagy öregjei is lelkesen fogtak a munkához, sőt, ők maguk is hoztak további relikviát. – Nádler István maga jött az ötlettel, hogy a birtokában lévő Károlyi Mihály sétabotját szeretné felhasználni a művéhez. Belementem, bár a politikától inkább óvakodnék, mert bármilyen történelmi személyen lehet fogást találni, ha akarnak, és nem szeretném, hogy aztán bármely alkotást leöntsék vagy tönkre tegyék.
Főképp a bécsi Collegium Hungaricumban 2010-ben rendezett tárlat, amit Szabó István és Jiří Menzel nyitott meg, bizonyult igazán nagy dobásnak. A műgyűjtő lassacskán azt vette észre, hogy egyre-másra érkeznek a felajánlások, és a művészek is szívesen vennék, ha bekerülhetnének az alkotók közé.
– Már nálam van Puskás Ferenc góllövőcipője, Sándor Pál felajánlásából Minarik Ede, azaz Garas Dezső keménykalapja, Cseh Tamás gitártokja, aztán egy kis piros-fehér-zöld zászló, amit Charles Simonyi magával vitt az űrutazására. Nemrég kaptam meg Szentágothai János MTA-elnöki igazolványát, amit 1977-ben Lázár György írt alá. De érdekes, hogy egy-egy tárgy milyen mitikus erővel bírhat: 
Széchenyi István gyógyszerkeverő tálkáját többen is visszaadták, mondván, nem mernek hozzányúlni…
Mi több, a Hungarikonok izgalmas „elágazása” lehet az Eurikonok, aminek már szintén megvan az alapja a Kárpáti-gyűjteményben: Lennon nyakkendője, Menzel pulóvere, Lauda sapkája és Tony Curtis rajza.
A tárlatok pedig most már egymást követik: koraősszel Dunaszerdahelyen volt kiállítva a Kárpáti-gyűjtemény, most vasárnap, vagyis október 16-án a balatonfüredi Vaszary Villába kerülnek a közönség elé a Hungarikonok, és már szinte biztos, hogy 2012-ben lesz egy bemutató a Nemzeti Galériában, illetve Londonban, az olimpia kapcsán, hiszen számos relikvia származik egy-egy legendás sportólótól: Gerevich Aladártól, Papp Lacitól, Benedek Tibortól vagy éppen Niki Laudától.
Kárpáti arról is mesél, hogy nem csak különböző kiállítási helyszínek törik magukat a kollekcióért, hanem már állandó helyként is több ajánlatot kapott. Az egyik ilyen volt a Pécsett 
lassacskán elkészülő új Zsolnay Negyed, de néhány budapesti galéria is szívesen látná a vélhetően a közeljövőben egyre csak növekvő számú és értékű kollekciót.
Kárpáti Tamás kicsit töri is fejét, mi téve legyen:
– Ez afféle jópofa hóbortként indult, és azt kell lássam, nagyüzem lett belőle. Már alig győzöm a szervezést, adminisztrációt, szállítást. De persze nem panaszképp mondom…
A képeken látható tárgyak föntről lefelé:
– Puskás és Hidegkuti cipője
– Kertész Imre borsalino kalapja
– Niki Lauda sapkája
– Tandori sapkája
– Károlyi Mihály sétabotja
{jcomments on}
