avatar
2011. szeptember 27. /

Tragikus krónika – Halász Margit: Éneklő folyó

Margit 1

„A Tisza-parton mit keresek?” – Ady költoi kérdésére végre megszületett a költoi válasz Halász Margit kisregényében. A mesefolyam magával ragadja a déli verőn álmodozót, megmutatva, mennyi mítosz, legenda, szépség és báj lakozik a

„Gémes kút, malom alja, fokos, / Sivatag, lárma, durva kezek” világában, ahol a „vad csókok” mögött igazi zabolátlan szenvedélyek munkálnak.

A falusi rajztanárnő és a cigány festőművész reménytelen szerelmének tragikus krónikájában

a magyar népmese és az európai kultúra meghatározó forrásainak – a görög mítoszok és a keresztény hitvilág„ elbeszélői hagyományai örvénylenek. A szerző egyedi nyelvezete pedig a felszabadult derű és humor túlhabzásából merítve elbűvöli

olvasóját – akár a folyó legendáriumában a szörny-szirén éneke.

A CD-mellékletben részletek a regényből a szerző eloadásában: 44′ 47”

Részlet:

Elvira letette a lámpát, Orbán lába alól pedig egy

rossz mozdulattól kicsúszott a lajtorja, és tompa

puffanással vágódott a földre. Szegény fiú ott

kapaszkodott remegve a padlásajtó alsó fájába

menny és föld között kalimpálva, s ha Elvira nem

segít rajta, holtbiztos lezuhan. De Elvira segített.

Megragadta a fiút a hónaljánál fogva, és minden

erejét megfeszítve próbálta átráncigálni a mennyország

kapuján. A küszködés hevében többször is

összeért az arcuk, Elvira megérezte a fiú borostyánszagát,

a fiú pedig Elvira pusztai vegyes virágmézillatát.

Tikkadtan zuhantak be a biztonságos

szalmára, Elvirára ráesett Orbán, akit a lány mellbimbója

térített magához, ott meredezett egyetlen

centiméterre a szájától. A fiúval forgott a világ,

nem tudta, hol van, mért van, csak azt, hogy le

kell tépni a lányról az inget, rá kell simulni, össze

kell tapadni vele, és forogni-forogni, mint a világ.

{jcomments on}

Megosztás: