Anett leteszi a telefont, lerúgja a papucsot a lábfejéről, az asztal alá hajol, beleigazítja a sarkát a cipőbe. Megvárja, míg a monitoron föltűnnek az akváriumot szimuláló képernyővédő föl-alá úszkáló halai – mostantól ha valaki elmozdítja az egeret, a gép jelszót kér, illetéktelenek tehát nem tudhatják, hogy Anett milyen dokumentumon dolgozik.
Robi a recepciós pulton könyököl, félig Szilviát hallgatja, aki egy ügyféllel franciául telefonozik, félig Zsuzsára figyel, aki arról beszél, hogy mennyire megalapozottak, jobban mondva mennyire nem azok Anett vádjai. Szilvia a helyére teszi a telefonkagylót, és elmondja, hogy már több mint három perce fölszólt Anettnek, ám ő még nincs sehol. Ehhez Robi is hozzáfűzne valamit, ám amint kinyitja a száját, szemben csapódik a liftajtó, kilép a fülkéből Anett, és elnézést kér, mivel valamit még be kellett fejeznie, ám most már rendelkezésre áll mindenben. Közben Zsuzsát nézi, tekintetében csodálkozás, Zsuzsa állja a nézést, és Anett kimondatlan kérdésére válaszképpen bejelenti: ő, mint az irodai személyzet közvetlen vezetője, tájékoztatást kapott a fölmerült problémáról, s úgy gondolja, elősegíti a megoldást, ha részt vesz a megbeszélésen. Anett a szája szélét rágja, olyasmit motyog, hogy azért elvárta volna, hogy a Zsuzsa részvételéről előzetes tájékoztatást kapjon, na de ha már így alakult, természetesen semmi kifogása ellene. Robi azt javasolja, vonuljanak a recepciós fülke mögötti kis öltözőbe, az a legpraktikusabb, abból a szempontból is, hogy hallják, ha csöng a telefon, illetve ha valaki érkezik.
A recepciós fülke mögött Zsuzsa ismét közli, hogy ő már mindenről tájékoztatva van, a beosztottjai elmondták neki, hogy Anett nehezményezi az utóbbi időben általa tapasztalt viselkedésmódot. Egész pontosan azt veszi rossz néven Zsuzsa szerint Anett, hogy Robi és Szilvia mintha mostanában úgymond flegmán viselkednének vele: ha megkéri őket valamire, akár egy repülőjegy-rendelésre, akár egy asztalfoglalásra, akár bármi másra, azt amolyan tessék-lássék módon intézik, mintha hiányozna belőlük a szívélyesség, a figyelem. Zsuzsa megkérdi Anettet, hogy jól van-e értesülve, Anett némi habozás után rávágja: igen. Ekkor Robi és Szilvia fölváltva elmesélik, hogy az utóbbi időben mennyire föltornyosult a munkájuk, egész nap a cég ügyeit intézik, az állandó koncentrálástól fáradtak, úgyhogy elnézést kérnek Anettől, ha talán úgy is viselkedtek vele, nem szándékosan tették. Páros monológjukat követően Zsuzsa megkérdezi Anettet, kielégítette-e Robi és Szilvia magyarázata, Anett némi tétovázást követően igent mond. Zsuzsa ekkor arról kezd el beszélni, hogy ő úgy tapasztalja, a adminisztratívok igenis jól végzik a munkájukat, soha senkitől nem hallott panaszt, úgyhogy reméli, ezzel Anett problémája is megoldódott; majd hozzáteszi: ő (mármint Zsuzsa) a maga részéről ebből nem csinált és nem is fog csinálni ügyet, nem kell ebbe az egész irodát belerángatni, maradjon négyük között, a lényeg, hogy értelmes párbeszéddel mindent meg lehet oldani. Még kölcsönösen biztosítják egymást az egyetértésről és a jövőbeni hozzáállásukról, azzal mindenki a munkájához siet.
Anett az ötödiken visszaül a számítógép elé, elmozdítja az egeret, beüti a kódot. Megpróbál belemélyedni a dokumentumba, ám ez nem csak azért megy nehezen, mert az előző percek eseményei járnak a fejében, hanem mert Zsolt hirtelen megkérdezi: jól tudja-e, hogy Anettnek problémái vannak a adminisztratívokkal. Ugyanis, mint kiderül, Zsoltnak is gondja támadt Robival és Szilviával, mindjárt javasolja is Anettnek, menjenek le és beszéljék meg velük. Mégpedig úgy, hogy Zsuzsa lehetőleg ne tudjon róla, ő ugyanis Zsolt szerint mindenből fölöslegesen ügyet csinál, most például az egész házat telekürtölte, hogy mi mindenen problémázik Anett. Anett nem tudja, sírjon-e vagy dühöngjön, végül előbbi mellett dönt. Zsolt egy darabig megszeppenve faggatózik, hogy mi van, majd megunja, és a képernyőt nézi megint. Anett vigasztalhatatlanul zokog.
{jcomments on}
