Két JAK-tábor van, az egyik a kastélyban zajlik, előadások, szemináriumok, folyosón flangálás, földön ücsörgés, fekvés, kelés. A másik, a hardcore JAK-tábor a Kastély Kávéház teraszán kerül megrendezésre minden évben. Sörök, fröccsök és más italok szerepelnek, itt korsók és poharak a fellépők, meg is adjuk a tiszteletet. Meg is kapjuk a tiszteletet a környékbeli rendőri erőktől, átvizsgálásos igazoltatás, drogot keresnek. Semmit se találnak. Pénteken kommandós osztag rohanja le a hardcore JAK-tábort, fekete póló, hátán rendőrség felirattal, zsebesgatya, bakancs, erélyes fellépés. Igen, nincs veszélyesebb a társadalomra, mint 15 hosszúlépést kortyoló, félmeztelen irodalmár, botrány ez már kéremszépen, mi lesz itt? Jövőre tömény szeszesitalt is isznak majd? Pénzes Olivér van a legjobban felháborodva, szidja a pultos nénit, aki szerinte köpött, de most nyelni sem tud. Semmi összeesküvés-elmélet, de nem hinném, hogy egy csaposi bejelentés után két alkalommal is kivezényelnek hat rendőrt, hogy tépázza meg a magyar írók önbecsülését.
Nem tudom, ha én szólnék a rendőröknek, hogy ugyan kommandózzanak már ki akárhová, mert szerintem az olyan szépen mutatna, akkor kijönnének-e. Nem bizony. Szóval, hogy úgy mondjam, mindez felsőbb utasításra történt. Előre eltervezve, ahogy kell. De cumi volt, mert hiába cipeltek le engem is rendőrautóhoz adategyeztetésre, hogy hátha bűnözök két vers és két tehénfejés között, sajnos nyertem, nem bűnözök, kedves rendőr bácsik. Viszont megkaptam, hogy hazudok, mert nem Damjanich u. a lakcímem, hanem Körös. Ó, mondtam, én bűnöző hajlamú, mert aki hazudik, az csal, mert aki hazudik az lop…Lószart, mama, elköltöztem a szülői háztól, és véletlenül az új címemet diktáltam be. Ennyi. Azért jó buli volt. Láttam az oldalukon a bilincset meg azigazi pisztolyt. Vajon otthon ők is azt mondták a családnak a vasárnapi húslevesnél, hogy igazoltattunk néhány igazi írót? Ezt csak remélni tudjuk.
Rozéfröccs, sör. Hungária extra dry pezsgő. Ilyenek folytak. És közben délutáni szunya a hűvös szálláson, kajálások a kastély ebédlőjében, talán egy ebédem maradt ki, de helyette ettem egy süni névre keresztelt süteményt a Kastély Kávéházban. Süni süti, és egyből lerohannak a sünök. Szóval délutáni szunya helyett koraesti szunya, öttől hatig. A Szálláson „Ó, bocs!” felkiáltással óvatosan ébreszt Weiner Sennyey Tibor, és Virág, a kedves felesége. Vacsora előtti sztorizgatások, elmesélem nekik, hogyan lettünk Hartayék Hamerliből, jön a szokásos pécsi kesztyűs történetem. Ők is mesélnek, vezetéknevek, miért kettő, hogyhogy, honnan származol, származom.Pezsgős kocc BÚÉK 2000 feliratú poharakból, mondom is Tibiéknek, hogy semmi gond, emlékeim szerintpont nem együtt búcsúztattuk a legendáskilencvenes éveket, most bepótolhatjuk végre.
Azért is megrázom magam, az éjjel cinkos velem, rám kacsint. (Öcsi után szabadon.) Utolsó este lévén lefekvés időben,kellemes álmosság a finom italoktól, nem sokat forgolódom. Éjfél és szunya.
Másnap reggel nyolckor katt, kipattan a szemem. Összepakolás, elköszönés a szállásadóktól. Jövőre tejet is hozzak, ne csak pálinkát – így válunk el.Többedmagammal irány Budapest, majd le Szarvas. Soha nem ért véget az az utazás.
A hazaútról bővebben egy remek írás Bárdos Deák Ági tollából:
http://www.litera.hu/netnaplo/jonnek_az_irok_avagy_gulliver_szigligeten
{jcomments on}