Péntek este kiültem egy üveg rozéval a boglári teraszra, hogy elgondolkodjam Simona Monyova 44 éves cseh bestselleríró meggyilkolásán. És ahogy a tuják fölé emeltem a szemem, fényesen lángoló csóva hasított az égboltba, dél-kelet irányban. Mi volt ez, kérdezte a feleségem, petárda? Nem, mondtam egykedvűen, egy meteor.
(Fotó: Wikipédia)
És csak utána gondoltam bele. Egy meteor? Láttam egy meteort, amint a Föld légkörébe érve elég? Csillagásznak készültem, a mondat ezért volt olyan kézenfekvő, csakhogy a látvány, és a jóval később hallható robbanás hangja olybá tűnt, itt mi most szemtanúk vagyunk. Mondtam is, holnap tele lesznek vele a szájberlapok.
Aztán elkezdtem számolni. A robbanás jó húsz másodperccel a fényjelenség után hallatszott, ez testvérek között is közel hét kilométer. És ha egy repülőgép égbeli mozgásához viszonyítom, legalább tízszer akkora sebességgel csapódott a légkörbe.
Néhány percig föl voltam rá készülve, hogy lehet itt még néhány meteortestvér, ami, uccu, pofán vág. Éreztem az irgalmatlan ütés erejét, a nulla pillanatot, amikor még és már nincs gondolkodásnyi idő eldönteni, hogy mi történt.
És itt kanyarodtam vissza Monyovához, akit a rendőrség szerint a férje szúrt agyon. A súlyosan sérült férjet kórházba szállították, ezért nincs kihallgatható állapotban. Na, most mit jelent az, hogy súlyosan sérült férj? Magát is megszurkálta, vagy agyilag kattant, vagy az írónő keményen védte magát?
Nem tudjuk, de nem is érdekes.
A találgatás Monyova utolsó regénye szálain indult el. A regény egy szépen induló házasságot ábrázol, amely borzalmakba fullad, és amelyet, többek szerint, az életükről írt. Az írás ilyen veszélyes üzem, néha beteljesedik, és kéreti a valóságot hozzáidomulni. De még ez sem annyira érdekes, mint ahogyan a szépen induló házasság borzalmas vége is széthasznált dramaturgia.
Itt valószínűleg a szerepek fölcserélődése az, ami nehézzé teheti egy férfi számára az írófeleség melletti létezést. Merthogy az írás egyfajta hatalom, a népszerű írásmű még nagyobb hatalom, és nem biztos, hogy könnyen elviselhető, ha egy házasság alapján írt regényt átszab az írói fantázia.
Megkérdeztem a feleségem, ő mit szól ahhoz, amikor az életünk egy-egy részletét fölfedezi a munkáimban. Azt mondja, őt nem zavarja, ha merítve átírok, sőt, neki ez a másodlagos exhibicionizmus éppen megfelel.
Az viszont engem is meglepett, mi mindent tudok mesélni a világegyetemről egy látványos meteor-becsapódás és egy üveg rozé után. Húsz könyvvel a hátam mögött sem tudom eldönteni, mikor tévesztettem pályát.
Monyova 25 könyvet írt, lesz mit újraolvasni a férjének a börtönben.{jcomments on}
