Évekig laktam Amerikában élő barátom lakásában, a kölcsönlakásban, Budapesten, a II. kerületben, a Retek utcai 17-es számú ház ötödik emeletén, a város fölött. A lakás most is megvan, én költöztem el onnan 7 hónapja. A lakások ugyanis maradnak, a bennük élő emberek változnak: odaköltöznek, meghalnak, elköltöznek, disszidálnak, megszületnek, megöregszenek. Amikor a Retek utcában laktam, a szemem előtt történt a változás.
(Fotó: Révai Sára)
Láttam, hogy telik meg a szemközti lakás áporodott levegője fénnyel, hogyan lesz a mozdulatlanságból mozgás, majd viháncolás, a csendből zaj, hogyan telnek meg a hamutartók, gyűlnek a mosatlan poharak. Eltűnt a fehér hajú kontyos néni, foszladozó hálóingével együtt. Megjelentek a kitárulkozó fiatal lánytestek ugyanabban a lakásban. Megjelent a vágy. A lakás sorsát tovább nem követhetem, legfeljebb kérdezhetek: kinek melyik lakás tetszik jobban? Kit vagy kiket fogadna be lakótársnak?
Györe Balázs
ne a halál frissítsen fel
széttett lábbal alszanak
délben ébrednek fel
hasalnak az ágyon
lábukkal kalimpálnak
kimennek az erkélyre
kávézni cigarettázni
szemüvegesek
körmüket festik
szőrszálat távolítanak el
az alsó lábszárról
éveken át
egy öreg néni
lakott szemben
egész nap olvasott
az ablaknál
fejét masszírozta
nem tudom ki volt
hogy hívták
hogyan halt meg
mikor és kik temették
fiatal lányoknak
adta át a helyét
rohannak a mobilokhoz
ha megcsörren
magukra hagyva
fél órára laptopjukat{jcomments on}
