Ha van irodalmi rendezvény, amire szívesen elmegyek, és ahol eddig két alkalomból kétszer éreztem magam jól, az a balatonfüredi Fordítóház garden party-ja, Rácz Péter celebrálásában, idén június 11-én, szombaton. Már magánaka Lipták háznak és ősfás kertjének olyan a hangulata, mintha egy múlt századi festmény szereplője lenne az ember. A napfényt megszűrő lombok alatt pedig csendesen szórakozott a társaság. A bejárat előtti asztalon többféle pálinka várta azönkiszolgálást.
A kert másik részében három bogrács körül sertepertélt a szakácsmester, ezúttal Bozsik Péter, Osceolát idézőhajráfjáról le sem bírtam venni a szemem.
Ahogy kell, a program első részéről lekéstünk, mert úgy elbeszélgettük az időt a feleségemmel, hogy Füred helyett egy körforgalomból Veszprém felé vettük az irányt, s már csaka veszprémi körgyűrűn kezdett derengeni, hogy mi a bánatos manót keresünk mi itt, miközben a Balaton partján kellene gördülni Jánossy kolléga Almádiján át. Úgyhogy polgármesteri beköszöntőről lemaradva, Szilvitzky Margit kiállításának megnyitójáról lemaradva – a kiállítást Kovalovszky Márta művészettörténész nyitotta meg. És mivel azösszes közeli parkolót befoglalták a turisták, már csak Dragomán György Anyag című elbeszélésének kínai felolvasására értünk oda. Az anyag 16 nyelven jelent meg a Füredi Fordító Füzetek X. számában.
Nem reméltem volna, hogy aznap este egykiváló zenepedadógiai kiképzésen is részt veszek, a Magyar Állami Opraház két művészének, Herczenik Annának, és Hábetler Andrásnak köszönhetően. Zongorán Köteles Géza kísérte őket. Ugyanakkor kísérte a produkciót még három kisgyerek, akik lenyűgözve és egymással karöltve váltak a produkció részévé. Báj és kellem az arcokon.
Végül jött Bozsik mester kiváló gulyása, három kivitelben: hagyományos, szalonnás és csípős. Nekem a csípősben volt megrázó kulináris élményem.
Aztán leszállt az est, kigyúltak a lampionok, csöndesen játszott egy erre az alkalomra összeállt zenekar. Jó borok és baráti beszélgetések folytak az immár elülő motorzaj helyett. {jcomments on}
