Ughy Szabina műveit a mindenre kiterjedő keresés jellemzi, mely a költészet legfontosabb mozgatórugója. Olyan verseket keres, melyeket még nem olvasott sehol, de már emlékszik rájuk. Ez a vékony versfüzet a jéghegy csúcsa, elképesztő munka van mögötte: az önmegértés, önmeghatározás, hangkeresés munkája. És ezt a munkát csak és egyedül versírás során, versek révén végezheti a költő, írja a könyvről Vörös István.
Ugyanakkor Ughy Szabina számottevő kritikussá vált az utóbbi években, és jó néhány emlékezetes próza is kikerült a keze alól. Éles és pontos képekkel dolgozik, de tárgyszerű, mai nyelven szól, ezért aktuális. Jelen posztmodern korunkban újítóan hagyományos, lírátlan korunkban merészen lelki, érzéketlen korunkban bátran és frivolan érző, személytelen korunkban döbbenetesen személyes, magamutogató korunkban mértéktartóan őszinte, józan korunkban szabályozottan szélsőséges, rosszul szabályozott korunkban szabad és szertelen, amit csinál.
Ughy Szabina a lényegről beszél. Költő.
Akönyv az Orpheus kiadónál jelent meg, amit a szerzővasárnap 14 órától 15-ig dedikálok az Orpheusz és a Fisz közös sátrában (Deák Ferenc utca felőli 2-es számú standnál). Hétfőn 6-től pedig a Kossuth Klubban lesz a kötetbemutató Kiss Judit Ágnessel.
Részletek a könyvből:
Távoli részletek 1.
Feltörtük azt a tojást,
pár nap, és a kiscsibe maga törte volna fel.
Nyálkás pihén borostyán csorgás.
Csőre kissé szétnyílt, sóhajtásnyi résre.
Én sírtam, míg a pajta mellé ástad el,
marja szét a trágyalé
szalmaszálnyi csontjait.
Távoli részletek 2.
Mint egy csatlakozó nélküli, gömbölyű villanykörte,
forrón lüktet, két tenyerembe fér csak.
Fürdés után a paplan alatt sokáig tapogatom
térdem alatt a dudort, csak anyu észre ne vegye.{jcomments on}
