A ,,jóemberek” az ír mitológia alakjai, akik ,,túl rosszak ahhoz, hogy a mennyországba kerüljenek, és túl jók, hogy a pokolba.” A cím magyarázata azért is lényeges, mert a több mint négy év költői termésének legjavát közlő köteten erősen érezhető az angolszász líra hatása. Ritka kortárs irodalmunkban és az irodalmunk történetében egyaránt, hogy ennyire meg tudjon termékenyülni, bele tudjon oltódni ez a hatás a magyar költészeti hagyományokba, ahogyan az Babiczky lírája esetében tapasztalható.
Vörösmarty, Arany vagy a maiak közül Rakovszky – viszonylag kevesen találták maguk számára otthonosnak az angolszász költészetet. Az öt ciklusba rendezett versek között a balladák, mintegy a kötet gerincét képezve, komor sűrűségükkel húzódnak végig a gyűjtemény egészén; titkuk legtöbbnyire valamely rémtett vagy gyilkosság, azaz maga a bűn. A sűrűséget oszlató líraibb darabokkal pedig levegőhöz jut az olvasó az újabb alámerüléshez.
Június 9. csütörtök 18 óra, FSZEK Bosnyák könyvtár (XIV. ker. Bosnyák u. 1/a)
A költővel Grecsó Krisztián író beszélget.
A belépés díjtalan.
Az estet a Magvető Kiadó és a Szépírók Társasága támogatja.
Részlet a könyvből
A Vértakarító
Korán sötétedik. Zárva már a
Cabaret, lakat alatt a Kino,
de egy lokálban ott ül magában
a Vértakarító.
Kopott vattakabátja jajpiros.
Whiskeyt iszik. Nézi a lányokat.
Fekete ingének mandzsettái
aprócska zápfogak.
Ül csak a hintőpor színű fényben.
„Mire hívsz meg?” Az ablakon kinéz.
Letekeredik szívéről a gond,
akár egy spulni géz.
Horzsolás, nyílt seb vagy csontrepedés –
a kín apró manói motoznak,
s egyféle álmot látnak ma éjjel
a jók és a rosszak.
Korán sötétedett. Zárva már a
Cabaret, lakat alatt a Kino,
és egy lokálban ott ül magában
a Vértakarító.
{jcomments on}
