1993 júliusa. Vége az öntözésnek. Shadóék egy literes törköllyel szeretnék megnyitni a nyári szabadságot.
– Shadika, vegyetek valami ütős pálinkát, mondjuk, törkölyt. De legalább egy litert. Meg egy láda sört is. Amstelt. Adok majd bele pénzt, csak intézzétek el. – osztja Jani lazán az elvégzendő feladatokat Shadóéknak.
– Miért pont mi? Nincs is autónk, a tiédbe simán bele lehetne pakolni az összeset.
– Nem akarom, hogy bárki meglássa, amint piát veszek. Az eladó mit gondolna? Így is mindenfélét pofáznak rólam a városban. Meg a Mitsuval nem jó kizötyögni hozzátok a Nyúlzugba, tízszer lekoppan az alja a szar úton, vigyétek már ki valahogy motorral, oké?
– Más kifogás? Jól van, Jani, ne rinyálj, majd akkor intézem én. De bazmeg, mit vagy mindig úgy beszarva? Túl sokat adsz arra, hogy mit gondolnak rólad az emberek. Én nagyjából szarok rá. Ha meg megkérdik a boltban, hogy hova lesz ennyi szesz, akkor megmondom, hogy építkezünk, a melósoknak kell a szittyó. Egyébként meg örülnek, hogy egyáltalán veszed. Tedd le a lóvét a pultra, szarnak rá, hogy piát kérsz. A Négy muskétásban mikor kérdezték meg, hogy hány évesek vagyunk? És berúgtunk ott párszor.
Shadóék zsebében ott az öntözésért kapott pénz. Nemsokára sört, töményet és cigit vesznek belőle. Esetleg még pár tank benzin is belefér. Alig pár éve még fagyira, hamburgerre ment volna el a zseton. A munka letudva, jöhet az igazi szünidő. Irány a telek. Most nem vesződnek horgászattal.
– Kik jönnek akkor? Norbi, te?
– Hogyne mennék, nincs más dolgom. Jakab is jelezte, hogy kinéz. Meg Batka, Ákos, és Gyuriék is, Janival.
– Akkor összejön a csapat megint. Zola, Turbó? Vándorék?
– Őket nem tudom, napok óta nem láttam Pörót se, de szerintem Zola ott lesz a telkükön, horgászni fog. Vándor most nem kell, hogy megint szétbassza a füvet a motorjával.
– Ja, az nem hiányzik. Vándor egyébként jó társaság, sokat lehet vele is, meg rajta is röhögni, de már én is rombolnék egy kicsit az ő telkükön. Mondjuk viszonzásképp. – mondja nevetve Shado.
Péntek délután. Shado és Norbi kizötyögnek a telekre. Mögöttük nem sokkal Jakab és Batka érkezik Simsonokkal. Leállítják a motorokat, lepakolnak. A fű frissen nyírva, madárcsicsergés, felhő sehol az égen. Minden adott.
– Na, itt vagyunk, végre, ma elkezdődik a tényleges szabadság, gyerekek. Tegnap kihoztam hátizsákban a piákat, itt pihennek a hűtőben. Kurva nehéz volt, majd leszakadt a vállam, de megérte. Gyertek beljebb. Be voltam rezelve, hogy faterék kinéznek, de szerencsére akadt más dolguk. Így is van, itt az összes, érintetlenül, de szépek így, együtt.
– Ez igen, jéghideg Amstel. Bazmeg, hol a bontó? Ja, itt. – szisszen az első üveg, Jakab máris nagyot kortyol a sörből.
– Ennyi? Ez kevés lesz. Menyi ez, tíz üveg? – számolja Norbi a készletet.
– Tizenhat, nyugi, mögötte is van. De ha betöltünk még mellé pár deci törkölyt is, kinyúlunk, mint a béka, bazmeg. – válaszolja Shado.
– Gyuriék is hoznak még sört, elég lesz az adag, én nem ezen problémázom. Anyukám otthon egy kicsit aggódott. Képzeljétek, látott ma egy drogost, vagy részeget az utcán fetrengeni. – adja elő komoly arccal Batka.
– És akkor? Most mi is drogozunk, vagy mi? Hol látsz te itt drogot? Fetrengeni talán fogunk, de az meg jó lesz. Foglalkozol te is minden szarral. – szólja le Norbi.
– Nem azért, bazmeg, de anyám hülyére aggódja magát, hogy mit csinálunk itt kint. Még az kell, hogy lebukjunk ennyi piával.
– Te is minek mondod el, hogy hova mész, mit csinálsz pontosan? Mondd azt, hogy horgászunk, ennyi, és akkor megnyugszik. Nem, Shado?
– Egyértelműen horgászunk. Szakszerűen. Nem feltűnő, mert amikor tényleg megy a peca, akkor sem fogunk semmit, csak nyamvadt keszegeket meg törpéket. Úgyhogy másnap sem lesz gáz, hogy nincs a szatyromban egy kétkilós ponty.
– Persze, én is azt mondom ilyenkor, hogy horgászunk, csak feltűnt neki a lelkes csapat, ahogy készülődtünk. Túl nagy volt a nyüzsgés. Akkor jött elő az aggódós szöveggel. Én általában, ha horgászom, akkor egyedül szoktam, vagy faterral, kettesben. De most mindenkinek nagyon vigyorgott a feje, amikor indultunk. – elemzi a helyzetet Batka.
– Lófaszt aggódtok, tessék, itt a sör, ezt szopogassátok! – Jakab újabb üveggel oszt mindenkinek.
Közben befut Jani is. A többiek elkezdik cukkolni, amiért kihúzta magát a piavásárlásból.
– Mit szórakoztok? Én ma is üdítőzöm, mint mindig, azért sem akartam piát venni személyesen, Shadika, hajints ide egy hideg sört óvatosan. Utána kivesszük a táskámból a whiskyt, meg a többi sört is – mondja Jani mosolyogva, majd leakasztja válláról a tömött hátizsákot.
– Csak vettél végül? Nem azt mondtad, hogy nem szeretsz piát venni? – kérdi tőle meglepetten Shado
– Szüleim küldik, hogy ne fázzunk az éjjel. – válaszolja Jani nevetve, majd szétnéz a telken, nyújtózkodva jár-kel a házban, a kertben.
– Üljünk le itt kint, a teraszon. Örüljünk már, hogy itt van végre a totális szabadság, ez az igazi nyárnyitó telekbuli! – lelkesíti Norbi a társaságot.
– Örülünk, miért, nem látszik? Nekem már hat a szesz, pedig csak két sört ittam. Kellemes ez a helyzet. Mi lesz itt, ha megkezdjük a páleszt? – kérdi somolyogva Batka a többieket.
– Móka és kacagás, ez a legvalószínűbb. Van valami tálca? Arra kéne felpakolni szépen a pohárkákat meg a törkölyt. Olyan elegánsan-vendéglősen, ahogy az alkalomhoz illik. Kihozod, Shadi?
– Jól van, Jani, mindjárt szervírozom a szettet. A whiskyt közben betettem a fagyóba, lesz itt ma hangulat, nem is akármilyen.
Shado felpakolja egy tálcára a literes törkölyt. Szépen elhelyezi, középre. Egyesével kiveszi a szekrényből a feles poharakat, körberakja velük a párás falú pálinkásüveget. Magában számol, hányan vannak. Kettő-négy-öt. Gyuriék még nem jöttek meg. Oké. Megfogja a tálcát, lassan, vigyázva megemeli, s amikor kilép a faház ajtaján, épp egy piros Dacia kombi száguld el a telek előtti földúton, majd satufékkel megáll. Batka felkiált: ezek Shado szülei, anyámmal, basszátok meg! A teraszon kitör a pánik. A fiúk felugranak, még sörösüveg is törik. Mindenki bemenekül a házba. Shado kezében a tálcával visszahőköl, Batka lekapja róla az üveg pálinkát, majd berohan vele a szobába és bevágja az ágyneműtartóba. Az öreg Salamon beront.
– Engem akartok megszívatni, gyerekek? Engem? Hát nem most jöttem le a falvédőről, mit dugtatok el? Gyerünk, nyissátok fel az ágyneműtartót!
Batka tétovázva lehajol, lassan felnyitja, ott az üveg pia a paplanra dobva. A fiúk vörös arccal, fújtatva néznek egymásra.
– Törköly? Ti normálisak vagytok? Ez a létező legszarabb pia. Ezt akartátok ma este benyakalni? – Shado faterja döbbenten forgatja kezében az üveget, majd így folytatja: húzás kifelé, haza az egész banda, takarodjatok hazafelé! Gyerünk, pakolás, mindent, a székeket is, ma nem lesz itt semmiféle zsúr, ennyi volt a kocsmázás. Egy jó időre befejeztétek az ilyen magánakciót, főleg az én telkemen!
Közben megérkezik Ákos, aki nem tudja elképzelni, mi ez a műsor. Leállítja a motorját, de már tolja is tovább, a telkük felé. Batka anyukája elkeseredve fordul a kínjukban fel-alá járkáló srácokhoz:
– Gyerekek, pont ezt mondtam, hogy éreztem, baj lesz, megéreztem, megmondtam! Az a drogos volt a jel! Hogy engedjünk így el benneteket bárhová is? Mindenhol ezt csináljátok? Inni, ilyen fiatalon? Kisfiam, direkt szóltam, hogy ne menjetek bele semmi hülyeségbe, erre, tessék. Még az kell, hogy drogot vegyetek be.
Shado anyukája csak rázza a fejét, megszólalni is képtelen. Jani kétségbeesve Shado apjához fordul:
– Nem ittunk belőle, csak meg akartuk kóstolni. Sosem ittunk még ilyen pálinkát, de tényleg, nem szoktunk ilyeneket inni. Én biztosan nem. Ne mondják el a szüleimnek, kérem, ha lehet, többet ilyen nem lesz, tényleg. – a többiek döbbenten hallgatják Jani reménytelen magyarázkodását, ők inkább meg se szólalnak.
– Janika, nem érdekel, hogy konkrétan te mit iszol, meg mit nem. De ha ennek csak a felét legurítjátok ma este, amit hűtőben is találtam, akkor ti alkoholmérgezést kaptok. De mára elég volt belőletek meg a sumákolásaitokból, húzás haza, vagy ahova akartok! Itt nincs több ivászat, se horgászat. Eljátszottátok a bizalmamat, végleg. Tűnés, mindenki!
Norbiék fogják a hátizsákjaikat, kitolják a motorokat, bicikliket, halkan, susmorogva Ákosék telke felé veszik az irányt. Batka anyukája odaszól a fiának: neked mára ennyi volt, jössz szépen haza, gyermekem, otthon még számolunk! Batka próbál alkudozni, de reménytelen. Shado mindeközben némán pakol.
– Ott még azt a zacskót vedd fel, azt is, dobd ki a szemétbe, gyerünk! Söpörd össze az üvegszilánkot. Ne nézzél, haladjál, gyermekem! Ennyi piát felhalmozni, egy lakodalomra elég lenne. Holnap majd kijövök érte, elkobzom az összeset. Zárjál be hátul. Megvan? Oké, akkor a házat, majd a nagykaput is. Mi most szépen hazaindulunk anyádékkal, tíz percet kapsz, hogy otthon legyél, különben kurva nagy balhé lesz! Ja, előbb add ide a telekkulcsot, így van, a sajátodat. Nincs többé saját telekkulcs. Azt hiszem, neked be is fejeződött a nyár, kisfiam. – Shado apja jól felhúzta magát, kell egy kis idő, mire lehiggad.
Este fél kilenc. Shadóék telkén csend. Mintha ma nem is járt volna kint senki. Az elnéptelenedett partrésszel szemben horgászat kezdődik. Két középkorú fazon pálinkával koccint a mólón, majd kísérőnek nagyot húznak hozzá a sörösüvegből.
{jcomments on}
