Ideje elővenni a seprűt, leszedni a pókhálót, tenni pár próbakört a nagycsütörtöki kirepülés vagy berepülés előtt. Mert ne adjisten berozsdállt a tudás, és irányíthatatlanná válhat a rakoncátlan takarítóeszköz. Az éves nagygyűlésről lemaradni szégyen. A helyszínre sem a Swebussennek, sem az SJ-nek (Svéd Vasutak), sem a helyi közlekedési vállalatoknak nincs járata. Nincs más mód a Blåkulla mezején tartandó húsvéti boszorkányszombatra eljutni, mint a seprűjárat. Manapság azonban az ember nem használja a seprűjét minden nap, a tudás kihasználatlan, s meggyöngül. Repülni pedig nem olyan könnyű! Most néztem meg a YouTube-on pár jumbojet keresztszélben való landolását. Brrrrr.
Az egész azzal kezdődött, hogy a trákok Dionüszosz-ünnepeihez hasonló eszement tavaszi tobzódás az ősskandinávoknál is dúlt. A hagyományos hosszúházban jól leitta magát az ember, és nyíltan kefélt mindenki szeme láttára. Ennek a szokásnak áldásos hatása volt a népszaporulatra. Basztak, mint a (húsvéti) nyulak. De a cölibátust fogadott keresztény papok ezt megirigyelték, és az orgiákat a sátánnal való lepaktálásnak titulálták, és mindjárt be is tiltották. Mivel pedig a férfinemnek a legnehezebb a gyöngeséget beismerni, az egészet a nőkre kenték. És elkezdték üldözni az igéző szemű, varázslatos testű, elbájoló szépségű lányokat, asszonyokat, hogy BOSZORKÁNY!
Na, innen kezdve aztán ténylegesen elszabadult a pokol. A baszást és ivászatot úgy, ahogy van, a gonosz művének nyilvánították, és az egész vikingségnek elment a kedve az élettől is. Mind mély depresszióba estek, és titkos perverz fantáziákban élték ki magukat a szexcsatonákon. Ami persze megint csak bűn. Ettől még nagyobb depresszióba estek, és immár nem tudták sehol sem kiélni a természetes vágyaikat. Kitört a morálpánik. Elkezdtek boszorkányokat üldözni, máglyázni, kínozni.
Ha előveszek egy tűt, amivel fúrok egy lyukat a falba, és felpattanok a seprűre (ha nincs cirokseprűd otthon, jó egy nyaláb gally vagy egy háziállat is), akkor a lyukon keresztül kirepülök Blåkullára, ahol egy nagy réten áll egy nagy kapu, amin keresztül egy kisebb rétre jutok. Itt már látom a hosszú házat, a házban a hosszú asztalt, ami – mint egy lakodalomban – meg van rakva minden jóval. A kartársnők már ott ülnek szépen sorban. Látom, hogy a falnál megvetett ágyak várják a felajzottakat.
Látom, az Ördög szürke kabátot visel, az egyik lábán piros, a másikon kék harisnya. A szakálla veres, a fején tornyos kalpag a szivárvány minden színéből szőtt selyemmel borítva. Nadrágtartója feszes. Kiválasztja a legjobb nőket, és azokkal bujálkodni megy.
Az egész úgy néz ki, mint egy férfisoviniszta perverz fantázia. Holy shit! Gyorsan megfordítom a seprűt! Tünés innen! Még szép, hogy nem vagyok hajlandó belekerülni egy csökött férfi fejébe. Inkább tíz alternatív gyógyító nagyvásár vagy altáji sámánfesztivál. De a seprű nem fordul. Rántok egy nagyot rajta, de azért sem, az visszaránt. Egyenesen zuhanunk a hosszú ház irányába. Most már folyamatosan rángatom, próbálok bedőlni, de csak megperdülünk, s a csökönyös jószág repül tovább. Ha felfelé húzom, hátulról csap vissza a cirok. Ha lenyomom, csúszni kezdek. Szidom magam, hogy egész évben ott állt a seprű a sarokban, és még seprésre sem használtam, mert van porszívó.
Nincs asszony, aki elkerülné a sorsát! Egy nagy, festett ólomüveggel berakott ablakon keresztültörve landolok éktelen csörömpöléssel éppen az ünnepi asztal közepén. A kartársnők sikítozva rebbennek szét. Valahol a sarokból izzadt tincsekkel a homlokában felüti a fejét az Ördög, hogy MI AZ ÖRDÖG AZ? Én még mindig szétvetett lábakkal ülök a seprűnyélen, ami végre lecsillapodva nyugszik meg a szeméremajkak és egy tál fokhagymaszószos kékkagyló között. Ártatlanul pislogok. Közben látom, hogy a blúzom elszakadt, és a mellem kibuggyant. Nem csoda, hogy az Ördög mindjárt feleségül is vesz, a többi boszorkát gyorsan kisöpörve a házból. Azóta, amikor süt a nap és esik az eső, és a nép szája azt mondja, hogy veri az ördög a feleségét, akkor tulajdonképpen rólam van szó. De az igazságot el kell áruljam: nem ő ver, hanem én verem őt! Hahaha! A rakoncátlan seprűm nyelével.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
PS: Ha az idei Blåkullát nem érnéd el, ne aggódj, a boszorkányszombatot Walpurgis-éjszakáján nemzetközi szinten is megtartjuk! Szeretettel várunk!
Az Ördög nevében: a neje
{jcomments on}
