Archív

Közel

hotdog

Kurultáj után német sört iszik,

szabadkozik: nem is lehet magyart.

Hazai kézben sörgyár nincs minálunk.

Nincs más megoldás, hiába agyalt.

 

 

Sajnos, sörös. Ez megmásíthatatlan;

úgy inna bort, de hát adott az alkat.

Ha pedig így, akkor legyen minél jobb;

mármint a sör. (Körben mindenki hallgat.)

 

Igényességhez rend így párosul,

később más is mer inni seritalt.

Lökd már ide, vén sváb, csapláros úr!

Éppen ilyen lehetett Heribald.

 

*

Mintha megérezte volna, hogy a szép

szeműek és a bevállalós teremtések

után most az ő arca fog földerengeni

a közös emlékezetben. Húsos szájú,

rekedten nevető, hamvas lénye, akit

Bigának neveztünk, mostantól bármikor

és szinte bárhol megidézhető, ahogy ül

egy narancspiros autó motorháztetején,

szűk farmerban. Írja, hogy ezúttal

tényleg komolyan tanul, ha pedig végez,

nutritionist lesz. Mögötte a házakon

nincs kőpor, de a tégla színe sötétebb,

mint itthon. Ez a háttér, ha még nem

említette volna: Kanada. Igaz, keveset

lehet hallani róla, de ez egy ilyen nagy

ország esetében inkább jó, mint rossz.

Az egyszerűség kedvéért képzeljünk

csak hűvös tavakat, végtelen partokat.

És ez persze érdekes, mert úgy rémlik

a tornaórákról, szeretett úszni, és

nem zavarta, hogy elázhat a haja. Egy

darabig a felszínen haladt, aztán hirtelen

merült, mint egy kontyos réce, halk

loccsanással, hosszan; lehetett figyelni,

mikor bukkan már föl végre, és megint.

 

*

A fiú megmozdul, aztán mégis

tovább alszik; harmatos, ezüstös

marad körülötte a gyep. Másutt

mindenütt lenyírja a benzinkutas.

Őrá várunk. Hamar a végére ér,

a gépet hátratolja a színbe, bejön

az üzletbe, de még nem fordul

felénk. Kivesz a hűtőből egy üveg

ásványvizet, visszamegy az alvóhoz,

lerakja a feje mellé. A címke?

„A hamvas zöld citrom ízével”.

Vajon egy ismeretlenhez ilyen

kedves, vagy valakije neki az az

alvó fiú? Hiába faggatjuk vidáman,

hiába mutogatunk ki, a gyepre.

A kutas udvariasan figyel, hátha

kérdezünk valami mást is, de nem

néz oda. Ebből rögtön értenünk

kellene, de nem. Nagy sokára aztán

vissza a kocsihoz, beszállás.

Folytassuk hát: menjünk még

messzebb, beljebb. Később majd

biztos ráérzünk, miképp kellett

volna már itt is mozogni, beszélni;

nyilván valahogy finomabban.

 

*

Éjjel, egy lámpa alatt, Verona szélén

állva úgy tetszett, most pedig neki

kellene megszólalnia – miután azok

elvezették mindenhová, Júlia erkélyéhez

is, természetesen, és aztán ki, úgymond,

a levegőre –, hogy az a lapos, hosszú

téglaépület meg ugyanolyan, mint ami

otthon, a laktanya telkén áll, csak ez

vadonatúj. Egy csapatfürdő. Otthon,

a gyéren világított folyosóján

minden este végigbotorkált

nyolcvanadmagával, törülköző a derék

körül. Ahogy elfogytak előtte a társak,

ő is megállt egy fülkénél, tartóba

rakta a szappant, és már hallotta is

a dübörgést; a következő turnus

eleje ököllel verte a vasajtót.

A két csapot egyszerre nyitotta,

azonnal beállt a lezúduló víz alá,

próbált sietni. De közben folyton

állítgatni kellett a csapokon, mert a sugár

egyszer hűlt, nem lehetett tudni,

mitől, azután meg forrósodott. Ez az

áramlás végtére is kiismerhetetlen,

gondolta, vagy legalább fél élet

kellene hozzá itt, ebben a sötétben.

 

*

Mintha most hamarabb bukkanna elő

a párából a dombvidék. Hamarabb

leszünk szótlanok. Délig átlépjük

a határt, kettőre elérjük a falut,

tíz perc, és kapaszkodunk fölfelé

a sziklára, amelynek tetején

a szabadságharcos drámaíró

és Shakespeare-fordító családi

kápolnája áll. Odafönn most is

helybeli férfiak várnak az ajtóban,

mint tavaly ilyenkor. Szeretnék, ha nem

mennénk be, de nem állnak az utunkba.

Ásóval a vállán szemüveges, szakállas

férfi érkezik, a pópa. Ahogy odaér,

s leemeli a nyelet, megbotlik, és az ásó

éle majdnem elér minket. Ijedten

odaugrik, megsimítja az egyik vállat.

Csak nehogy rosszat gondoljunk.

Az ásó élén ott egy falat ebből a földből.

Fölrakjuk odabenn a koszorút,

állunk némán, ahogy ők odakinn,

szereplői mindannyian egy réges-régi

szomorújátéknak, ami a hazánk.

 

 

 

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top