Nagy rajongója vagyok Andrei Makine írásainak. A francia hagyaték című regényével kezdődött, most meg itt van Az ismeretlen. Főhőse maga az öregedő, mérsékelten elismert író, akit megérint a szerelem egy fiatal, szintén írónak készülő lány személyében. A lány azonban továbbáll, s marad az író padlásszobája magányában, elgondolkodva a szerelem és az élet értelmén.
Eszébe jut Csehov, aki szintén nem merte a kellő időben kimondani: „Szeretem, Nagyenka!”
Menekülőre fogván a dolgot, visszatér fiatalságának földjére, Oroszországba. Eddig ezt sosem merte megtenni, de most inkább ezt választja, mintsem a magányos várakozást, öregen, csapzott szívvel. Másrészt felteszi magában, talán várja őt régi szerelme, Jana, akinek talán még nem késő elmondani a csehovi mondatot. Egy 30 évvel ezelőtti Jana, és egy 30 évvel ezelőtti Oroszország emléke. Kikotorja az évtizedekkel ezelőtt elrejtett kofferből a régi noteszt, amiben neveket és az elhagyott világ emlékeit találja.
Néhány telefon után kezében Jana mobilszáma. A nő hangja elbódítja, és már a repülőn találja magát.
Félszeg íróm a találkozás után megint nem mondja ki, amit kellene. Mert azóta minden megváltozott. Jana is és Oroszország is. Jana plazmatévés, jacuzzis lakásában viszont talál egy csipetnyi múltat, egy néma, ágyban fekvő idős férfit. Aztán egy este kiderül, a néma nem néma, de néhány évtizede nem volt kivel beszélgetnie. Így ismerünk meg egy másik életet és egy másik szerelmet, a második világháború és a sztálinizmus árnyékában, Szentpéterváron. Közben egy ismeretlen szemével látjuk a mai várost és a mai városlakókat, az író már sem nem orosz, sem nem francia…
Édes, bús, félszeg Makine nem is lenne Makine ha minden jó lenne, ha mindenki boldog lenne. A remény azonban ott pislákol a postaládába dobott könyv formájában, ami a hazatérőt várja. A könyv írója egy tévéfelvételen megismert nő, a könyv címe: Utána, az élet…
Fordította Szoboszlai Margit
AB OVO, 2010.{jcomments on}
