Szabadságra készülve magamhoz vettem Peter Mayle könyvét, gondoltam, nem árt egy könnyed és szórakoztató regény a hosszú úton. Ha lenne ilyen kategória, azt mondanám: gasztro krimi, avagy a stílusos élet bonyodalmas bulvárja. Izgalmas, kalandos, könnyed. Így elsőre.
Nem elsőre akár útikönyv is lehetne Provance és Monaco környékéről, egyúttal az ott élő emberek hétköznapjai is belátható közelségbe kerülnek. Az már más kérdés, hogy az itthoni árakhoz szokott pénztárcánk száját mekkorára kellene nyitni, hogy kipróbálhassuk az éttermek, szállodák szolgáltatásait, és a kedvelt luxuscikkeket. De a főszereplő bőrébe bújva kedvünkre sóvároghatunk. Mr.Bennett egy kiváló külsejű és jellemű úriember, aki bár születésére nézve angol, évek óta a napsütötte Provance-ban él. Azt hiszem, az indokait a napi három műszakból hazatérve meg lehet érteni.
Mr. Bennett ingatlankereskedéssel próbál pénzt keresni, de már a regény elején bebukik, és világossá válik, nem erre a pályára született. Aztán egy nagyszerű ötlettől vezérelve fölad egy hirdetést, melyben mint unatkozó, gazdag társasági ember ajánlja magát. És innen indulnak a gusztusos bonyodalmak.
Piszokul gazdag „munkaadója” felajánlja, bújjon a bőrébe egy időre, és költsön minél többet, mert bizonyítania kell az adóhivatalnak, hogy itt él és nem máshol. Az efféle bizonyítást nekünk elképzelni is lehetetlen. Túl szép és túl igaz.
Mr. Bennett rövidesen egy nemzetközi bűnügy szövevényes, szarvasgombás szálai között találja magát, amire öntetnek jön a maffia, desszertnek a japán verőlegény, majd a drága pénzen vásárolt magánrepülőgéptől szállhat el az agyunk. Természetesen a szerelmi szál is megjelenik a kellően rátermett, szép, sikeres és gazdag partnernő személyében, akiről a pasik csak álmodozni szoktak. Mint ahogy maga a könyv se csábít másra, álmodozni a szappanoperák közepesen egyforma stílusú fiktív világában.
{jcomments on}
