Archív

Kisgyerekek emlékiratai – Gyurika

biciklikerekAmikor biciklivel visz anyu a hátsó ülésen, akkor nekitámasztom így a fejemet a hátának, és néha hallom, hogy korog a gyomra. Pedig nem lehet éhes, mert mindig megeszi, amit hagyok a reggeliből.

Ha apukám szállít az óvodába, nem hallok semmit, csak hogy köhög és ropog a gerince, meg az ujjait is szokta ropogtatni ebéd előtt.

 

De mióta elestünk az apuval, anyu nem engedi, hogy ő vigyen, és azt mondja neki, hogy egyszer még meg fogod ölni azt a gyereket, pedig egyáltalán nem fájt, mert egy árokba zuhantunk, ami tele volt vízzel. Apu kivett a vízből, lecsöpögtetett, és mehettünk is tovább.

Jövőre már iskolába megyek, oda majd gyalog kell járnom, mert addigra akkorára növök, hogy bekapná a lábamat a kerék.

Igazából nem szeretnék iskolába járni, jó nekem az óvoda, de azt mondta anyu, hogy ez az élettel együtt jár. Az óvodában nem tanulnék annyit, hogy betöltsek valami állást. De éppen ez az, nem akarok semmiféle állást betölteni, én játszani akarok a Tibikével és a Julcsival. Apu azt mondja, hogy az élet elszakít mindenkit a gyerekkorától, és lehet, hogy én is például vandál leszek vagy kéjgyilkos.

Anyu nagyon rohadt mérges ilyenkor, és megkéri aput, hogy fogja be azt a mocskos pofáját, nem elég az, hogy nézi a gyerek túszejtős filmet, még te is kivetíted rá az összes fantáziádat.

Anyunak nagyon rossz volt a gyerekkora, és apu szerint azért ilyen érzékeny, és belelát a veséjébe. Anyu egyébként tényleg úgy tud nézni, például amikor resztelt májat csinál, hogy a májba is belelát, folyik a szeméből a könny, és hallgatja a Kossuth Rádiót.

A nyáron elutaztak egy hétre, de sajnos engem nem tudtak magukkal vinni, mert olyan messzire mentek. Erre az egy hétre megkérték az Erzsikét, hogy nála aludhassak, és átvihettem a tíz legkedvencenebb játékomat, például a kacsát, az elemlámpát, és átvittem a húsvágó deszkát is, mert az szokott lenni a cirkuszi porond, ahol fölléptetem a kacsát zsonglőrnek.

Erzsike néni olyan kedves volt hozzám, hogy nem ismertem rá, eddig karácsonykor ha adott egy csokit, amit véletlenül a táskájában talált, most meg egyből rétest sütött. Aztán úgy néztük a tévét, hogy nem ülhettem a fotelba, hanem az ölében kellett ülnöm, ami kényelmetlen volt, mert izzadt, és úgy szuszogott a nyakamba, hogy semmit nem hallottam a filmből, csak a lövéseket, meg amikor kiugrott az ablakon, és placcs. Akkor sóhajtott az Erzsi néni, hogy végre szétbaszta az agyát ez a rohadék. Észre se vette, hogy elmentem aludni a másik szobába.

A második nap már hiányoztak anyuék, úgy éreztem magam, mint akit eladtak ennek-annak. Amikor egyedül maradtam, sírtam egy kicsit, és kiszöktem megnézni a házunkat, hátha hazajöttek anyuék. De nem tudtam bemenni a házba, be volt zárva a kapu. Egyszer már jártam így, amikor apu véletlenül rátolta a reteszt, csak álltam kint az utcán, mint aki nem oda tartozik. Akkor kiengedte apu a Lacikának az anyukáját, aki azért jött, hogy használt téglát kérjen tőlünk. Akkor anyu nagyon mérges lett a használt tégla miatt, mert szerinte a használt tégla nem indok. Apunak új botmixert kellett hozni, hogy a használt tégla indok legyen.

Anyunak az a véleménye, hogy apunak túlságosan sok szerelmi élete van, és ha egyszer rajtakapja, fürdés közben dugja a lába közé a botmixert. Apu meg csak nevet, és azt mondja, hogy nem evett meszet, fürdés előtt mindig zárja a fürdőszobát, és ilyenkor vécére se lehet menni, sportot kell űzni a tartogatásból. Én már annyira megszoktam, hogy bármikor képes vagyok nem pisilni. A hasmenéshez viszont már járkálnom kell, meg számolni, hogy hány minta van a falon.

Amikor végre hazajöttek anyuék, megkérdezték Erzsi nénit, hogy jól viselkedtem-e, mire Erzsi néni azt válaszolta, hogy cukorfalat, pedig kétszer is fölpofozott. Ebből az egyik az volt, amikor megnéztem a házunkat. Nem úgy adja a pofont, ahogy apu, hogy csak ráhajtja a fülemet az arcomra, hanem ilyen csattanósat ad, ami kicsípi a bőrömet. Aztán meg ott szorongatott, hogy ne haragudjak, és el ne mondjam anyáéknak, mert megöl. Amikor a másodikat adta, azt mondta, ezt most tényleg megérdemeltem, mert összegubancoltam a kézimunkacsomagját. Azt mondta, hogy az isten verjen meg, ehelyett ő adta a pofont.

El akartam mondani anyunak, hogy soha többet nem megyek az Erzsi nénihez, de annyi cukrot kaptam, hogy biztos voltam benne, anya tud mindent.

Mióta hazajöttek a nyaralásból, apa félmeztelenül issza a sört, és rátámaszkodik a hasára. Anya meg fütyül. És azt mondják, nagyon jól érezték magukat, végre egy kis szabadság, nem kellett törődni senkivel, naponta háromszor kaptak enni, és olyan üdülő volt, ahová nem csak kutyákat, de gyerekeket se lehetett bevinni, úgyhogy nem volt semmi nyávogás, és jövőre is elmennek, ha az Isten is úgy akarja.

Onnantól mértem magam egy rúddal, hogy fölérjem az ablakot, és ha át akarnak rakni az Erzsikéhez, akkor itthon be tudjak szökni az ablakon. Azért mégis csak jó lesz iskolába járni, és majd biztos lesz egy pont, ahonnan már nem lesz pofozkodás.

Ha mégis valami állást kell betölteni, akkor én biztos, hogy gépkocsivezető leszek, aki homokot meg téglát szállít, de például szarvasmarhát és disznót nem, legfeljebb lucernát.

Egyszer elvitt apunak a bartája, Sanyi bácsi egy fuvarra. Annyi meztelen nőt még eddig sose láttam, mindenhova be volt neki ragasztva egy. Azt mondta, szokni kell a puncit, nehogy az első randiról sírva rohanjak haza. Megmutatta például, hogy neki az is tetszik, ha egy lány ilyen kicsit fiús, rövid a haja, a melle meg olyan, mintha most nőne ki, de hogy szereti az ilyen nagydarab nőket is, akiken sokáig el lehet gondolkozni. Hogy ez az ő szentélye, ez a sok nő. Ha a templom is ki lenne így matricázva, akkor esetleg letérdelne egy kicsit. Meg amikor leadtuk a fuvart, megkérdezte, megmutassa-e, mekkora van egy igazi férfinak. Mondtam, hogy nem kell, mert láttam apunak, és tényleg jó nagy, sokkal érdekesebb, mint az enyém.

Nem sokkal azután, hogy hazajöttek anyuék a nyaralásból, elkezdett hízni, és leszokott a dohányzásról. Azt mondták, kapaszkodjak meg, hamarosan testvérem lesz, akinek helyet kell szorítani a szobámban, de egyelőre nem tudják, hogy fiú lesz vagy lány. Mondtam, hogy nekem mindegy, csak tényleg a testvérem legyen. Apu az élő Istenre esküdött, hogy ilyen bolond gyerek nincs másik a világon, mint én, és akkor megpuszilta anyut. Anyu meg elkiáltotta magát, hogy a szentségit, a magzatvíz, és kirohant a konyhába, amitől apunak herótja van, ha kifuttatja anyu a levest és ráég a tűzhelyre.

Másnap mondta anyu a kórházban, hogy mégse lesz testvérem, mert túl korán akart megszületni, és még nem volt se keze, se lába. De hamarosan újra próbálkoznak apuval, és addig se bánkódjak, lehet, hogy nyúlszájjal született volna a testvérem. Aztán apával hazamentünk, hallottam, hogy sírt a vécében, de kaptam tőle három szelet darázscsípést, hogy felejtsem el az egészet.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top