Október elején elindult a Szerdai Szalon második évadja. A hallgatók saját verseikkel, novelláikkal, műfordításaikkal szerepelhetnek az egyre bővülő közönség előtt.
Nincs is olyan bölcsész, aki soha ne írt volna legalább egy verset, akár azért, hogy megpróbáljon aktuális érzelmeinek valamilyen formát adni, vagy azért, hogy egy ügyes stílusutánzat segítségével kedvenc ókori költőbálványának bőrébe bújjon. Kevesen vannak viszont azok, akik komolyan foglalkoznak az írással, valódi ötleteik vannak, és nem félnek azokat másokkal megosztani. Nekik jött létre az egyetemen a kreatív írás minor, ahol stílusgyakorlat szemináriumokon fedezhetik fel, mire képesek, merre mozognak szívesen és magabiztosan az irodalmi alkotás világában. Ezek az öt-hat fős csoportok a műhelymunka tökéletes közegének bizonyultak, de ahogy az írások egyre jobban sikerültek, a hallgatók elkezdtek nagyobb közönségre vágyni, és több, különböző véleményt meghallgatni szövegeikkel kapcsolatban. Ennek eredményeként egy évvel ezelőtt létrejött a Szerdai Szalon, egy olyan felolvasóest-sorozat, ahol az író- és költőpalánták a hallgatókból és tanárokból álló közönség előtt mutatkozhatnak be műveikkel, és kaphatnak visszajelzéseket elhangzó írásaikkal kapcsolatban.
A Déri Balázs (költő, műfordító, egyetemi tanár) által kezdeményezett, havonta megrendezésre kerülő program egyre több érdeklődőt fogad, a felolvasásra kiválasztott szövegek egyre komolyabb és értékesebb alkotások. A felolvasók nem kizárólag kreatív minorosok, bárki jelentkezhet és küldhet írásokat, ELTE-s hallgatónak lenni sem követelmény. Azt estek a nagy létszámú közönség ellenére mindig baráti hangulatban telnek, még akkor is, ha a kritikai hozzászólások időnként valóságos véleményháborúba torkollanak. Abban mindenki egyetért, hogy a szövegek megvitatása legalább olyan fontos része az estnek, mint maga a felolvasás.
A Szalonosok júliusban Hosszúperesztegen táboroztak, alkotói munkájukkal egybekötve a szomszédos faluban, Felsőiszkázon szültetett Nagy László költészetének tanulmányozását. A nagy költő életének és munkásságnak megismerését az iszkázi szülőházba tett látogatással kezdték, majd egy egész délutánt töltöttek azzal, hogy a Vérugató tündér című kötet verseiről beszélgettek. A háromnapos együttlét alatt „alkotás és félelem/balsejtelem” tematika alapján készítették el saját írásaikat, amelyeket esténként fel is olvastak.
A tábor felemelő hangulatban telt, a Szalon jövőjének tervezgetése izgalmas perceket hozott, a résztvevők elkötelezettsége szüntelennek bizonyult. Mindez azért lehetséges, mert a Szerdai Szalon alakulása kizárólag a hallgatók elképzeléseitől és vágyaitól függ, kompromisszumok és kötelékek nélkül. Mindenki előállhat a saját ötletével, besegíthet a szervezésbe. Mindent ők maguk találnak ki és valósítanak meg, úgy, ahogy szeretnék. Így vált a tábor gondolata egy hirtelen ötletből felejthetetlen élménnyé, a felolvasóest egyszeri alkalomból havonta ismétlődő, állandó programmá. A következő lépés egy saját internetes folyóirat indítása, így szeretnék még könnyebben elérhetővé tenni a Szalonosok munkáit.
Október 2-án lezajlott a félév első Szerdai Szalonja, a következő felolvasás november 6-án lesz. A Szalon mindenki számára nyitott, a Facebookon lehet követni, az esteket is itt hirdetik meg.
