Az elfeledett Aganetha Smart a nőkért futott, és mindenkit legyőzött

A futónő 2

Fiktív főszereplő rég tűnt ennyire drámainak és valóságosnak, mint A futónő című kötetben, mely a Libri kiadónál jelent meg májusban. Nem is csoda, a szerzőt, Carrie Snydert ugyanis valós történelmi események ihlették meg, amikor megálmodta könyvének főhősét, Aganetha Smartot. Főszereplőnk nem csupán egy papírra vetett kitalált név a sok közül, hanem a női emancipáció és a küzdeni akarás tökéletes szimbóluma is.

A Futónő

Aganetha Smart, a 104 éves egykori olimpikon futónő elfeledve él egy nyugdíjasotthonban. Győzelmével annak idején mindenkit lenyűgözött: a kanadai versenyző abban az évben nyert aranyat, amikor először szerepelhettek női atléták az olimpián. Sorsát azonban legalább ennyire meghatározták az első világháború komor évei, valamint vágya, hogy szembeszálljon korának konvencióival. Egy napon két idegen keresi fel, akik dokumentumfilmet készítenek a régi idők női sportolóiról. A múlt eseményeit megismerve lassan megértjük, miként segített az aranyérem Aganethának megszabadulni a titkokkal terhelt családi ház béklyóitól. Ám a hajdani bajnoknőnek még egy kihívással szembe kell néznie: a filmesek talán nem is azok, mint akiknek mutatják magukat.

Carrie Snyder olyan alaposan festi meg Aganetha Smart portréját, hogy szinte filmként látjuk magunk előtt az eseményeket. A könyvben egy idős, megtört asszonyt ismerünk meg, akinek az élettörténete szép lassan bontakozik ki. Lépésről-lépésre ismerjük meg Aganetha Smartot, akinek a múltja telis-tele van szomorúsággal, fájdalommal és elnyomott érzelmekkel. Pont ez adja meg a könyv savát-borsát. Egy tehetős családból származó sportoló sikertörténete korántsem lenne ennyire lebilincselő, azzal már tele a padlás. Aganetha Smart a semmiből ért fel a csúcsra, majd a sportban megjelenő, nőkkel szembeni diszkriminációnak „köszönhetően” feledésbe merült a neve. Ennek ellenére A futónő mégsem 370 oldalnyi kesergésből áll, sokkal inkább a főhős küzdelmét mutatja be, történjen akár az életben, akár a salakpályán.

Carrie Snyder kötete sokkal több, mint egy közhelyeket puffogtató motivációs könyv. A futónő egy nagybetűs dráma, ami a mai kor társadalmának is tud újat mondani.

Hátsó kis utcákban futok, csirkéket, kutyákat és teregető asszonyokat zavarva meg. Betonozott utcákon kerülgetem az autókat, a lovas kocsikat és a bicikliző kisfiúkat. Néha megdobálnak kővel, rohadt gyümölccsel, egyszer egy üveggel is eltaláltak a fülem mögött. Futók a kanyargós tóparti úton kelet felé, el a beton dokkok és a raktárépületek mellett, a mocsaras és a nádas felé, el a várostól. Nem is olyan hosszú, tényleg. Belélegzem a nagy, kék eget. De minden alkalommal meg kell fordulnom, és megint visszafutni a városba. Érzem, hogy mindig rám telepszik, amikor visszatérek, mint a fizikai sötétség, mint egy súly.

Korábban megjelent cikkeink a futás témakörében: