Az idős férfi, aki egy mozielőadás alatt hunyt el, nyugodtan a székében maradhatna a film végéig, sőt akár a következő vetítés alatt is. A tanárt, aki az iskolaudvaron kapott agyvérzést, nem muszáj azonnal elszállítani, semmi baj nem lesz belőle, ha ott fekszik, amíg a gondnok időt tud szakítani rá, még ha arra csak délután vagy este kerül is sor. És ha egy madár ráül és megcsipkedi, ugyan mit számít? Talán jobb lesz neki, ami a sírban vár rá, csak mert azt úgysem látjuk? Amíg a halottak nincsenek útban, semmi ok a sietségre, úgysem halhatnak meg még egyszer.
– filozofál az elmúlásról Karl Ove Knausgård a Halál című kötetében, mely április 18-án jelenik meg a Magvető Kiadónál. Karl Ove Knausgård a kortárs norvég irodalom egyik legismertebb alakja. 2009-ben indította el hatrészes önéletrajzi regénysorozatát, melynek a Min kamp (Harcom) főcímet adta, egyértelműen utalva ezzel Hitler Mein Kampfjára. A sorozat első kötete 22 nyelven jelent meg. Németországban nem voltak hajlandóak Mein Kampf néven kiadni a könyvet, helyette szimplán csak Sterben, azaz Halál címmel dobta piacra a kiadó. A Harcom regénysorozat első darabjában, a Halálban Karl Ove Knausgård kendőzetlen őszinteséggel mesél apjával való ellentmondásos viszonyáról, gyermekkoráról és házasságáról.
Senkit ne tévesszen meg a kötet címe! Meglehet, a szerző az első pár oldalon a halálról elmélkedik, majd azon töpreng, milyen sírfeliratot válasszon magának, a könyv mégsem több száz oldalnyi kesergésből áll. Az elmúlás pusztán keretbe foglalja Karl Ove életútját, mely színültig van örömmel, szomorúsággal, ellentmondással és szorongással. Rendszeresen és előszeretettel dicsérem a skandináv filmeket, amiért fantasztikus érzékenységgel nyúlnak bizonyos témákhoz. Ugyanez az érzékenység és hangvétel fedezhető fel Karl Ove Knausgård soraiban, aki életének minden egyes momentumát elképesztő alapossággal festi meg: egy szabadban töltött szilveszteri sörözést és egy fiatalkori szerelmi légyottot is olyan részletgazdag módon mesél el, hogy szemünk előtt elevenednek meg az események. Mintha csak egy lassú sodrású filmen követnénk nyomon a szerző életét. Karl Ove Knausgård nem használ hangzatos szavakat, mégis komoly súllyal és érzelmi töltettel rendelkezik minden sora. Nem könnyű letenni a könyvet, ha egyszer elkezdtük olvasni. A Halál legizgalmasabb vonulata kétségkívül Karl Ove apjához fűződő viszonya. Amikor kettejük párbeszédeit olvassuk, megfagy a levegő. Ez a fajta rideg üresség, melankólia az egész kötetet átjárja, miközben egy teljesen életszagú élettörténetet ismerhetünk meg első kézből.
Várjuk a Halál folytatását!
Számomra mostantól nem kérdés, miért zengnek ódákat Norvégiában Karl Ove Knausgårdról. Kötetsorozatának első darabja már címével bevisz egy gyomrost, majd több száz oldalon át sodorja magával az olvasót az emlékek és az elmúlás világában. Remélem, a Halál nem árválkodik sokáig egyedül könyvespolcomon, és hamarosan megérkezik mellé Karl Ove Knausgård következő kötete.
