Messziről jött ember címmel előszilveszteri bulit rendezett a litera.hu, ezen olvasta fel Szerbhorváth György Menekülni: jó című írását, amelyben egy, Friderikusz Sándorral folytatott telefonbeszélgetést is megidézett.
Múltkor felhív a Friderikusz, hogy lesz-e horvát-szerb háború a menekültek miatt. Hát, mondom, szerintem nem lesz. A hangjából némi sajnálatot éreztem ki, mert ha nincs háború, nincs téma se a jövő heti műsorba – pedig milyen nagyszerű lenne, hogy én épp akkor szerepelek, bréking nyúz, kitört a háború. Így maradtam le a magyaros világhírről. Talán majd legközelebb nagyobb szerencsém lesz, és kitör a háború.
Friderikusz másként látja:
Kedves Szerbhorváth úr,
most olvastam a litera.hu-n, hogy a január 16.-án
közzétett írásban megemlékezik rólam, illetve
a négy hónappal korábbi telefon-, illetve
levélváltásunkról, amit Ön persze „múltkor”-ként
emleget.
De természetesen nem ez a legnagyobb baj írásával,
illetve – mint látom – a Litera estjén tartott
előadásával.
Sajnálattal állapítottam meg, hogy írásában
többszörösen nem mondott igazat!
1.Nem igaz az, hogy szeptemberben azzal a kérdéssel
hívtam fel, hogy lesz-e horvát-szerb háború, a menekültek
miatt! (Ennél sokkal kifinomultabb a megközelítési
módunk.)
Azért hívtam, ezt mondtam Önnek akkor is, mert szerettünk
volna találni egy a szerbekhez értő szakembert találni,
akivel műsorunkban megbeszélhetjük, mi az oka
a szerb-magyar összeborulásnak, szemben az akkortájt
kiéleződött magyar-horvát viszonnyal.
2. Az meg aztán tényleg szemenszedett hazugság, amit
ugyancsak állít előadásában-írásában, hogy ti.
a hangomból „némi sajnálatot érzett ki, mert ha
nincs háború, nincs téma sem a jövő heti műsorba”!
Ha egyet is látott volna azon műsorok közül, amit
immáron harmadik éve, hetente háromszor az ATV-n
készítek, tudná, messze nem ez a primitív, bulvár-
megközelítés jellemző erre a programra és rám sem.
Ez bizony vegytisztán az Ön aspektusa, Uram!
Ha nagyon tudni akarja, az eredeti témát később
műsorunkban napirendre tűztük, más meghívottal,
és azért nem Önnel, mert a szerkesztőségben elolvastuk
néhány írását, megnéztük a youtube-on két-három
nyilatkozatát, és mi tagadás, nem találtuk elég okosnak,
alaposnak és karizmatikusnak egyiket sem.
Vendégeink többsége más színvonalon van.
Szégyellheti magát azért, hogy egy teljesen jóindulatú
kezdeményezést (lásd alább a szeptemberi levelemet!)
Ön kiforgat, csak azért, hogy nevemmel az előadásában
hencegjen („Múltkor felhív a Friderikusz”), miközben
azt egy primitív hazugsághoz igazítja!
Elvárom, hogy levélben bocsánatot kérjen tőlem,
és azt is, hogy a jövőben mindenféle minőségében
szíveskedjék tartózkodni a személyemre való hivatkozástól,
különösen a butácska fantázia-játékaiban mellőzzön,
azt kérem!
Üdvözlettel,
Friderikusz S.
A levelet Szerbhorváth György küldte el nekünk azzal, hogy bocsánatot kért Friderikusz Sándortól, ha és amennyiben a személyiségét sértette volna, és sajnálja, hogy nem elég okos ahhoz, hogy beférjen a tévébe.
